irodalmi paródia
Igen érdekes dolog, hogy költõink az elmúlt századokban mennyi egyéni vonással gazdagították költészetünket. Bár mindannyian tanultuk az iskolában a különbözõ stíluselemeket, mégis hiányzik egy csokorba foglalás. Ezt pótolandó, megkísérlem egyetlen versen keresztül bemutatni ezeket a csodálatos egyéni vonásokat.
Erre igen alkalmas Petõfi Sándor "Megy a juhász szamáron" címû versikéje. Idézzük fel elõször ezt a verset, hogy jobban emlékezetünkben legyen az összehasonlításnál :
Petõfi Sándor : Megy juhász szamáron
Megy a juhász szamáron |
Felpattan a szamárra, |
Gyepes hanton furulyált, |
Elkeseredésében, |
Hogyan írta volna meg 600 évvel ezelõtt Ilosvai Selymes Péter az Õstoldi szerzõje ?
A juhász szamáron megy vala.
Lába néki földre ére vala.
De mire õ haza ére vala :
Õ babája régen halott vala.
Erre a nyomórudat kapta vala,
S a szamárt jól fejbe kólintá vala...
És Balassa Bálint eredeti Balassi-versszakokban? (énekelni is lehet "Õszi harmat után")
Juhász szamár hátán, A lány meg halálán. Az üstökös tetejét:c Lába lóg és messze néz, Lába lóg és messze néz. |
a a b b |
Szamarának fejét, Az üstökös tetejét. Bottal veri be a kéz, Bottal veri be a kéz, |
c c b b |
De hogyan írta volna meg Kisfaludy Sándor a Hímfy versszakok megteremtõje ?
A nyájaknak õrizõje |
A nemzet nagy intõje Berzsenyi Dániel is megírhatta volna így :
Juhászhoz
Romlásnak indult hajdan erõs juhász !
Nem látod a bosszús egek ostorait
Nyomorult szamaradon ?
Gyönge fúvó széltõl földre teríttetett
A nemes hölgy, élted imádata.
Egy dolog lehet csak tanácsom :
Üsd a szamarad fejét bojtárom !
Kisfaludy Károly disztichonban írta volna meg
(hexameter+pentameter = disztichon)
Juhász
Bús vértõl feketéllt juhász sóhajtva köszöntlek!
Tarka mezõk szamarán a lábad a földig elér.
Holló szárnyaival ragadá el babádat a végzet :
Üssed a szamarat, bottal annak a bamba fejét !
Pósa Lajos bácsi a gyermekek kedvenc költõje :
A csacsika halálára
Kisfiúknak, kislányoknak mit meséljek máma ?
Elmegyünk mi csacsiháton messzi Hortobágyra.
Juhász bácsi csacsiháton egyszer csak azt hallja :
Csicsi-csacsi-csacsiháton haldoklik babája !
Duna, Tisza, Dráva, Száva : földig ér a juhász lába,
S csicsi-csacsi-csacsikának fejét pacsikálja...
És Szép Ernõ Karinthy Frigyes gúnyolódásának kedvenc céltáblája ?
Én még ilyent sosem írtam...
Megy a juhász a szamáron,
Hegyen-völgyön hét határon.
Földig ér a juhász lába,
Juhász lába, juhász lába.
Így vágtat õ egymagába'.
De mire õ haza ére,
Nem várta meg a lány élve.
Nem volt élte csak a holta,
Csak a holta, csak a holta.
S szamár fejét megpaskolta...
Tényleg nem írt ilyent sohasem Szép Ernõ...
A világhíres magyarnóta-szerzõ Seres Rezsõ (Szomorú vasárnap) így írhatta volna meg:
Balog Esvány
Balog Esvány szamár hátát
Tenger könnyel sírta tele.
Mert meghalt a szeretõje,
Akit szívébõl szerete.
Meghalt a lyány, szól az ének.
Hozzák már a sötét kocsit.
S ezalatt a Kösüly partján
Megleltek egy döglött csacsit...
Az alliterációk (szó eleji mássalhangzó-egyezés) nagy-mestere Babits Bihály:
Bús bojtár bánata
Bús Hortobágynak hófehér hodályán,
Hol bamba barmok bamba borja bõg.
Juhász, ki eddig szunnyadott subáján,
Szamárra kap, s antikul hörög.
Hunyását hallá hervadt hitvesének,
S míg hosszú lábát súrolja a rög :
Fekete gyászházból szivárog az ének,
Hol szende szüzek szelíd szava száll,
S indítja botját bús barma fejének...
Az indulatos Ady Endre:
Én a juhász rokona vagyok
Én a juhász rokona vagyok
Szeretem a hazamenõket.
Szeretem a sápadt arcú parasztnõket.
Szeretem azt a szamáron,
Kinek földig ér a lába,
S bánatában itt marad egymagába'.
Szeretem azt, aki vágtat,
Kinek haragos a vére,
S ki nagyot üt botjával a szamár fejére.
A szomorkás Kosztolányi Dezsõ
A kis juhászt a bánat eljegyezte
A kis juhászt a bánat eljegyezte.
Szamáron ül. s lelke hófehér.
Míg hosszú lába majd a földig ér:
Babája lelke felszállott a mennybe.
Mi sem jellemzi jobban bánatát:
Öklével bevágja az állat homlokát.
S a kis szamár csak áll fülét hegyezve,
Mert szegényt a bánat eljegyezte.
A jövõbelátó József Attila:
Szamár altató
Lehunyja kék szemét a lány.
Bunda alatt szunnyad a gyász.
Fájdalom bénítja szívét,
- Aludjál te is kis juhász!
Húnyt szemmel siratja kedvesét,
Zsibbadt lábát szürkíti a sár.
Bottal veri füleid tövét,
- Aludj, ha tudsz, te kis szamár! –
A modern és rapszodikus Kassák Lajos :
A juhász mértani haladványa
Fehér folt, bûz, Hortobágy.
I-á. i-á, mert baj van a gyökön.
Jaj van ! baj van ! négyzetgyök halál !
Plusz elkeseredés köb!
I-á ! Puff ! Négyzet ! Daganat !
Puff ! költõ szedd össze magadat...
A nemzet gondolkodója Illyés Gyula:
Egy mondat a szamárságról...
Ahol már csak szamárság van,
Ott csak szamárság van
Benne van a nagy legényben,
És a földig érõ lábban.
Benne van már a szamárban,
S boldogtalanságban.
Mert, ahol már szamárság van,
Ott csak szamárság van!
Benne van a gyepes hantban,
Benne van a furulyában
És a legelészõ nyájban,
Benne van a hírhallásban.
És a haldoklásban,
S benne van a babájában,
Mert, ahol már szamárság van,
Ott csak szamárság van.
Benne van a pattanásban,
Benne van a vágtatásban.
A holt látásában.
Benne van a dühös gyászban,
Kemény csattamásban,
Harsány i-á-zásban.
Mert, ahol már szamárság van,
Ott csak szamárság van.
A nyugati magyarság kedvenc költõje Tollas Tibor ("Bebádogoztak minden ablakot")
Bebádogoztak minden abrakot...
Életébõl csak keresztfa maradt :
Édesét siratja a juhász.
Fájdalmában veri bús szamarát,
S lógó lábánál mélyebbre ér a gyász.
Internálva van a furulyaszó,
Zárkában a legelészõ nyáj is.
Tsz-ben a gyepes hantok,
S a néma haldoklás is.
I-á-zva szidja a csacsi e napot :
Szamarak! most jól vigyázzatok:
Ha kollektív bú szakad rátok,
Bebádogoznak minden abrakot.
Úgy-e, milyen nagyszerû irodalmi játék ? Kedvet gerjeszt a költõk eredeti mûveinek olvasásához... Felhívom a humorista vénájú magyar fiatalokat, hogy fejlesszék tovább ezt a panorámát. Hála Istennek annyi költõnk van, hogy ez nem okozhat nehézséget...
