A betétes dal: Söprik a pápai utcát...

A jókedvûen nótázó körben szívesen énekelik:

Söprik a pápai utcát.
Masíroznak a katonák.
/:Tizenhat esztendõs barna kislány,
Barna kislány
Sétál a regiment után.:/

Kérdi tõle a kapitány:
Hová-hová barna kislány?
/:Mért kérdezi tõlem a kapitány,
A kapitány?
Megyek a szeretõm után... :/

Persze az elsõ versszak refrénjét legtöbbször így énekelik:

/ Száztizenhat éves barna kislány,
Foga sincs már...

S Itt jön a jel a megállásra, s kezdõdik a betét, amelyet pergõ ritmusban mond el valaki:

„ A réz homorú köszörûje,
A Brigitte söprûje,
A borbély, a fodrász,
A pékinas, a cukrász
A búr, a búr a búrkalappal,
A diák az irkalappal,
A kõmûves házalappal,
Hindenburg a vaskalappal.
Most, hogy nyílik az ajtó:
Belép a szabad sajtó.
A páter, a Bangha,
Ki a pénzt a bankba rakta.
A madocsai szabó,
Ki a villanyszékbe való,
Az Emke, a Lenke,
Ki a gyufát mind elcsente:


Erre jön a jel, hogy folytassuk a nótát:

.... Ballag a regiment után!“
Száztizenhat éves barna kislány,
Foga sincs már...
Ballag a regiment után.“