„Én is vagyok az Atyaistentől

hozzád követ!“

Klement Kornél cserkésztiszt

 

EGY REGÖSÉNEK MAGYARÁZATA

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kiadó: Külföldi Magyar Cserkész Szövetség I. ker.

Társkiadó: 84. sz. Lehel-vezér Cscs. Majnafrankfurt

Első kiadás: Alvo-Verlag GmbH Obernburg 1981

Második javított kiadás: 2000

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

TARTALOM JEGYZÉK

 

Bevezetés *

1. Világkép és a csodaszarvas *

2. A csodaszarvas és az erdei vad viszonya *

3. Kis kitérő a rovásíráshoz *

Összefoglalás *

FÜGGELÉK *

1. Jönnek a regösök *

2. Egy „cserkész“ regösének *

3. Egy másik regösének *

 

Bevezetés

A nyugati szórványban működő Külföldi Magyar Cserkész Szövetség minden évben megrendezi regös-táborát. Az 1979-es regöstalálkozó az Őrség nyugati oldalán lévő (azaz a ma már Ausztriához tartozó Burgenlandban) Felsőőrött (Oberwart) került megrendezésre.

Ebből a kitűnően előkészített táborból fiataljaink egy regöséneket is magukkal hoztak. A remek recitatív dallam és a homályos szöveg megragadta őket. Tudták, hogy „rejteki“ szövegről van szó, de magyarázásába beletört bicskájuk.

Azzal tisztában voltam, hogy a szöveg értelmezése megkívánja a hasonló jellegű források gyűjtését és egybevetését. Megkívánja továbbá a szöveggel kapcsolatba hozható kutatási eredmények felhasználását és kritikus értékelését is. Az is nyilvánvaló volt számomra, hogy az alkotó elképzelés, mint módszertani eszköz, csak a tények keretein belül alkalmazható. Más szóval a tudományos igényesség és becsületesség az értelmező munka mércéje.

Ez a felfogás megköveteli azonban az eredmények világos osztályozását is. Válasszuk külön a bizonyosat a valószínűtől és a lehetségestől.

Egy ilyenfajta vizsgálat nem folytatható le kiinduló feltevések (munka-hypothézisek) nélkül. Csak ezek megfogalmazása biztosítja a célirányos kutatómunkát, ahol persze óvakodni kell attól, hogy a feltevések már magukban foglalják a választ.

Így fogalmaztam meg a feltevéseket:

Az adatgyűjtő munka nem tarthat számot - már csak nyugati elzártságunk miatt sem - teljességre, de így is világosan mutatja, hogy

számos rejteki szövegrészt találunk, amelyek szoros kapcsolatot mutatnak regös énekeinkkel.

Különösen az egyik párosító regösénekünk őrzött meg számunkra sok jelképet, s így ezt tesszük meg vizsgálódásunk kiinduló pontjává:

1. Ahol keletkezik
Egy ékes, nagy út.
Amellett keletkezik
Egy halastó-állás.
Haj, regö, rejtem;
Regö, rejtem!

3. Noha kimennél
Uram, Szent István király,
Vadászni, madarászni;
De ha nem találnál
Sem vadat, sem madarat,
Hanem csak találnál
Csudafiú szarvast.
Haj, regö, rejtem;
Regö, rejtem!

2. Azt is felfogá
Az apró sárocska.
Arra is rászokik
Csodafiú szarvas.
Haj, regö, rejtem;
Regö, rejtem!

4. Ne siess, ne siess,
Uram, Szent István király,
Az én halálomra!
Én s
em vagyok
Vadlövő vadad.
Hanem én is vagyok
Az Atyaistentől
Hozzád követ.
Haj, regö, rejtem;
Regö, rejtem!

5. Homlokomon vagyon
Fölkelő, fényes nap;
Oldalamon vagyon
Árdéli szép hold;
Haj, regö, rejtem;
Regö, rejtem!

7. Hej, már kit adjunk?
A Jusztinnak adjuk,
Horvát Annát adjuk.
Haj, regö, rejtem;
Regö, rejtem!

   

6. Szarvam vagyon:
Ezer vagyon!
Szarvam hegyin vannak
Százezer sövények.
Gyulaszlag, gyulaszlag,
(H) oltatlan alusznak.
Haj, regö, rejtem;
Regö, rejtem!

8. Hej, már kit adjunk?
Lacikának adjuk,
Király Ilust adjuk.
Haj, regö, rejtem;
Regö, rejtem!

Dozmat (Vas megye), Magyar Népdalok II. kötet 134-135. oldalak, Szépirodalmi Könyvkiadó Budapest, 1975

A fenti szöveg világosan tagolódik három részre:

 

Helyesnek látszik tehát a fenti szövegcsoportok külön-külön tanulmányozása.

 

1. Világkép és a csodaszarvas

A következőkben a regösének szövegét a fenti csoportosításban sorról-sorra vizsgáljuk:

„Ahol keletkezik egy ékes, nagy út“

Az út jelkép igen sok helyen megjelenik. Így pl. a megigézés feloldására alkalmas balatonszentgyörgyi ráolvasásban: “Elindult az Atyaisten az igaz úton.“ (1) és egy csúz elleni bűvös szövegben: „Uram, mindenható Úristen! Múlék regös, nagy út“. “Mondá áldott, Urunk Úristen: - Hová indultatok ez regös régi nagy úton?“(2)

Ezt az ékes, regebeli, régi, igaz és nagy utat Kandra Kabos szerint „Az ősfelfogás értelmében másnak, mint a Fejérköznek, vagy az ég Országútjának, Istenek útjának nem is szabad. tekintenünk.“(3) Ez pedig a magyar mitológiában még a Hadak útjánál is idősebb kifejezés. Különben a Tejút a germánoktól átvett név és nem fedi az ősi magyar vallási fogalmat.

De még „Júlia szép leány“ régi típusú népballadánk is - bár keresztényiesített formában - erről az Útról beszél: „Föl és föltekinte a magos egekbe. Egy szép gyalog-ösvény hát ott jődögél le“. (4) Mivel a látomás nappal történik, még a szivárványra is gondolhatunk. De akkor sem vagyunk messze a régi nagy Úttól, hiszen ezt „Éjszakai Szivárványnak“ is ismerte népünk.

(1) Magyar Népdalok II. kötet, 20. oldal

(2) Magyar Népdalok II. kötet, 21. oldal

(3) Kandra Kabos: Az ősi magyar hitvilág, 474. oldal, Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1976

(4) Magyar népballadák, 57. oldal, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1976

 

 

 

„Amellett keletkezik egy halastó-állás“

Katona Imre, aki a Népdalok-köteteihez a magyarázó szövegeket írta, megjegyzi: „halastó-állás = valószínűleg elkerített halászhely. (1)

Nos, ez egyáltalán nem valószínű. Minden falusi ember tudja, hogy az „állás“ mindig egy fedett és oldalait tekintve, részben vagy teljesen nyitott területet jelent. Négy oszlop tarthat egy tetőt, s az már egy állás. Ha három oldalról fala is van, az is egy állás.

De hogyan is kapcsolható az égi nagy Úthoz, egy Katona-féle, „elkerített halászhely“? Hát bizony sehogyan sem. De szerencsére van az „állás“-nak más jelentése is. Falusi népünk éjszaka sokszor még ma is a csillagok (Hold, Esthajnal stb.) járása szerint igazodik,

méri az idő múlását, és a csillagok „állása“ (Gönczöl-szekér, Vastuskó, Fiastyúk stb.) szerint tájékozódik. Tehát bizonyosan a Halastó-csillagkép állásáról van szó. S ténylegesen a Halak ma is az ékes Nagy Út koszorúja mellett találhatók. Még közelebb voltak, ha a csillagtérképet 2000 évvel visszaforgatjuk.

Tény az, hogy földi világunk Jézus születésekor lépett a Halak világhónapjába, korszakába. Így érthető, hogy a kereszténység első századaiban Jézust gyakran miért a „hal“ jelképpel ábrázolták

(Ichthys = hal). (2)

Egy másik regösének meg egyenesen tóról beszél: „Itt is keletkezik, Egy csodató“ (3). Ez a csodató, mintahogyan a fenti halastó is, feltehetőleg azonos János vitéz népmesénk „életvize-tavával“, ahol a meghalt Iluskából a feltámadt Ilona lett, a tündérek királynője: a Tündérszép Ilona. De a hallal jelképezett Istenfiú is az élet vizét hozta el az emberiségnek.

(1) Magyar Népdalok II. kötet, 720. oldal, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1975

(2) Hans Holzer: Astrologie verständlich, 61. oldal, Fischer Verlag, Frankfurt/M. 1978

(3) Magyar Népdalok II. kötet, 138. oldal

„Azt is felfogá / Az apró sárocska“

Az égi Nagy Út, a Halak-csillagkép jelképekből logikusan következik, hogy itt földünkről van szó. Már a kifejezés „sárocska“ is a sárgolyó képzettársítást váltja ki.

Emlékezzünk: a régi pilóta-dalban (akik fölülnézettben láthatták bolygónkat) is arról énekelnek, hogy „rúgd fel ezt a sárgolyót.“.

Hogy ez a sárgolyó föld-bolygónkra vonatkozik, bizonyítja a fent említett ráolvasó szövegből vett idézet: „Mink is elmegyünk, úgymond, / Ez fekete föld színére“. (1)

S egy másik regösének „Egy fekete pázsit“-ról beszél. (2) Nos, a „fekete pázsit“ egy élettani képtelenség, de sáros, fekete földgolyónk vonatkozásában teljesen helytálló.

Ám a kicsinyítő képző „cska“ és az „apró“ jelző is csak a nagy égi Út és bolygónk szinte kifejezhetetlen nagyságrendi viszonyából érthető. S mégis „felfogá“ ezt a mérhetetlen nagyságot a kicsinyke porszem. Nyilván átvitt értelmű felfogásról van szó. Úgy értendő, hogy az „apró sárocska“, a mi Földanyánk, is magában hordja a Mindenséget, mint ahogyan egyetlen csepp is a végtelen tengert.

De ide mutat egy másik kifejezés is: „Egy kis kerek pázsit“, amely szintén a „föld kereké“-vel, a földkerekséggel hozható összefüggésbe.(3)

(1) Magyar Népdalok II. kötet, 21. oldal

(2) Hét évszázad magyar versei, 1972

(3) Magyar népdalok II. kötet, 136. oldal

 

 

 

 

 

 

 

„Arra is rászokik / Csodafiú szarvas“

A csodaszarvas nem szorul különösebb magyarázatra. Forrásbeli előfordulása rendkívül számos. „Csodafijú szarvas“(1), „Abban legelészget Csodafiú szarvas“(2), „Csodatévő szarvasok“(3).

Ez természetesen azonos Hunor és Magyar csodaszarvasával, amely a kereszténység felvétele után is tovább él. Így Szent László látomásában: „egyszerre egy szarvas jelent meg előttük. Szarvai tele voltak égő gyertyákkal...“ „Mondta erre Szent László: - Bizony nem szarvas volt ez, hanem Isten angyala“.(4)

De a „Júlia szép leány“ népballadánk “fodor fejér báránya“ is a Csodaszarvas keresztény változata. (5) Hiszen már ősidőkben is, nevezték Istenfiát az Isten Bárányának is. Itt sincs ellentmondás.

Sőt bizonyosra vehető, hogy a keresztény Hubertus-szarvas is a Csodaszarvasra vezethető vissza, annak egyik középkori változata. Szt. Hubertus németalföldi püspök (656-727) látomásában szarvas jelent meg agancsai között kereszttel. (6)

Kézai és Jordanes krónikájában nőstény szarvasról van szó. Komjáthy is ezt a felfogást osztja és Nimrud feleségét említve, írja: „Eneh neve is szarvast jelent“.(7) Ezért aztán a Csodaszarvast, a Csodafiú szarvast, átkölti „Csudafejű szarvasra“. Ez lehetséges megoldás, de a további szövegelemzés világosan mutatja, hogy itt többről van szó: a férfi-elv és nő-elv egyaránt jelen van. A Csodafiú-szarvas ugyanis bemutatja önmagát:

(1) Magyar Népdalok, mint fent, 136. oldal

(2) Hét évszázad magyar versei, 1972

(3) Magyar Népdalok, mint fent, 138. oldal

(4) Lengyel Dénes: Régi magyar mondák, Móra Ferenc Könyvkiadó Budapest, 1978. 145. oldal (a Képes
Krónika nyomán a látomásos szarvas miniatúrájával
)

(5) Magyar Népballadák, Kriza Ildikó jegyzetei, 607. oldal

(6) Duden Lexikon, 976. oldal

(7) Komjáthy: Mondák könyve 390. oldal

„Homlokomon vagyon / Felkelő fényes nap;

Oldalamon vagyon / Árdéli szép hold;

Jobb vesémen vannak / Az égi csillagok.“

Júlia szép leányban a „fejér bárány“ „A napot, s a hódat szarva között hozván; A fényös csillagot a homlokán hozta.(1) Egy igézés elleni ráolvasásban is ez a három jelkép fordul elő: „Az első mondá:

A nap és a hold mellett a ballada-szöveg „fényös csillagot“, a ráolvasás csak „csillagot“ említ. Kiinduló szövegünk azonban „égi csillagokról“ beszél. A látszólagos ellentmondás feloldódik, ha az Esthajnal-csillagot kettős csillagnak (Esti csillag és Hajnali csillag) értelmezzük. Ez csillag-hagyományaink alapján teljesen szabályos.

Komjáthy Berze Nagy János „Égigérő fa“ c. könyvét idézi: „réz, ezüst, arany: - minden planétaistenségnek megvan a maga értékjelzője a fémek közül. A Napé az arany, a Holdé az ezüst, az Esthajnalé a réz. Ennél fogva minden, ami hozzájuk tartozik, magán viseli az együvé tartozás bélyegét, vagyis rézből, ezüstből, aranyból való. Réz-, ezüst- és aranyszőrű a paripa, a szerszám, a palota, a folyó, a rét, a madár stb. Ez a jelölés a hitregei világ fontos rendező elve, az együvé tartozás jelképe.(3)

Számunkra itt az a fontos, hogy a Nap, a Hold és az Esthajnal tényleg a Csodafiú-szarvas elengedhetetlen tartozéka!

Ez olyan mélyen beivódott népünk tudatába, hogy még mai keresztény énekeinkben is sűrűn található együtt ez a három jelkép: „Örvendez a nap, hold, csillagok vigadnak“.(4) Tárkányi, az egyházi dalköltő, kitűnő megérzéssel gyakran alkalmazta ezt a hármas motívumot: „Nap, hold, s fényes csillagok“(5). Vagy ismeretlen szerzőtől: „Ékes csillagokkal, nappal és a holddal“.(6)

„A napfény trónusod, a szép hold zsámolyod, / A magas kék egek te sátorod, / Ragyognak fejeden ékesen, fényesen, / Mint égi korona, a csillagok“.(7)

Nos vizsgáljuk meg a három jelképet. A napról Bosnyák Sándor gyűjtése ad számot: „A Nap a Zistennek a lelke, az világít nekünk, az áldott“ (Hadikfalva-Palotabozsok). „A székelység úgy képzeli, hogy az Istennek az ereje sugárzik a Napból“ (Istensegíts-Halásztelek). „Az áldott Nap, süt, melegít, úgy tartjuk, ő az Istennek a jósága“( Andrásfalva-Apal). „A Nap, az áldott, az Istennek az akarattya“ (Lészped-Mékényes). „Az Isten hordozja a Napot. Az ugye münköt táplál, az jár münköt, egész nap vigyáz reánk. Hát nem így van a napval?“(8)

A szövegekből világosan kitűnik, hogy nem napimádásról van szó, hiszen nyilvánvaló a nap jelképi felfogása: a Mindenható szeretetének, jóságának és akaratának - tehát elvont tulajdonságainak - égi jele. Így aztán teljesen érthető, hogy ez a jelkép az Isteni Fiúra, Jézusra, is alkalmazást nyert: „Földön immár új napvilág van“(9). „Felragyog immáron fényességes napja“ (10). „Szép kelet, szép nap! Nincs benned homály, / Mert az örök nap bennük a király“(11). „Ó dicső nap, híveid / Sötétséges szíveit / Világítsd be, légy velünk“(12)

A hold népmeséinken és mondáinkon kívül - ahol mindig a nap testvéreként szerepel - leginkább ráolvasásainkban fordul elő. „Új Hód: új kiráj! / Az én gyerekömet / A nehézség töri, / Te vagy a Ráadó, / Te vagy az Evövő: / Vedd le rúla.“

Fogfájás ellen: „Új Hód, új kiráj! köszöntölek Tégöd / Ezen üdvözlettel, hogy a fogfájást / Hárícsd e tűlem“.(13) De az újhold segít továbbá hideglelés, sebesedés, szemölcs ellen is, de hozhat általános egészséget és anyagi jellegű szerencsét is. A fogyó hold azonban veszít erejéből, és nem helyettesítheti tökéletesen az éj sötétjében a napot.

Ha mindezeket összevetjük, érezhetővé válik a hold feladata és befolyási szintje: nem elvont, hanem kézzelfogható és lemérhető hatás. Így teljes mértékben kiegészítője az elvont napnak, mintahogyan a holdfény egy bizonyos mértékben helyettesíti éjszaka a napfényt.

A keresztény hitfelfogásban hiányzik a hold megfelelője. Mai egyházi énekeinkben nem fordul elő önállóan.

Külön vizsgálandó az „árdéli“ kifejezés. Katona szerint „nem eldöntött, hogy Árdél (Erdély) vagy az Árgyélus (Argírius) szó lappang-e mögötte; jelentése elhomályosult.“(14)

Ami Árgyélust illeti, a név korántsem homályos, ha az ember egy „ókori“ nyelvet hív segítségül.(15) Értelme “hatalmas, magasságos“. De elképzelhető, hogy a „sug-ár“ és „deli“ szavaknak az összekapcsolásáról van szó: „sugárral teli szép hold“. Minthogy azonban fenti holdunk mitológiai vonatkozásban áll a szövegben, bizonyosnak látszik a „hatalmas szép hold“ értelem. Mindenesetre a népmese szavai szerint Árgyélus királyfi „hatalmas király lett, Tündérszép Ilona hatalmas tündér“. (16)

S hogy ők egymáséi lettek, az csak természetes. Hiszen összetartoznak ők az égboltozaton is.

(1) Magyar Népballadák, mint fent, 57. oldal

(2) Magyar Népdalok, mint fent, 19. oldal

(3) Komjáthy: Mondák könyve, mint fent, 393. oldal

(4) Hozsanna, 36. ének

(5) Hozsanna, 114. ének

(6) Hozsanna, 193. ének

(7) Hozsanna, 285. ének

(8) Bosnyák Sándor: A felkelő nap köszöntése a csángó népcsoportnál, Ősi gyökér, Buenos Aires, 1972. 2. sz. 40-42. oldalak

(9) Hozsanna, 15. ének

(10) Hozsanna, 36. ének

(11) Hozsanna, 39. ének

(12) Hozsanna, 259. ének

(13) Kandra Kabos: Az ősi magyar hitvilág, mint fent, 358-364. oldalak

(14) Magyar Népdalok, mint fent, 713. oldal

(15) Harkai István András: Regulus-Árgyélus, Ősi gyökér, mint fent, 1978. 6. szám 200-202 oldalak.

(16) Illyés Gyula: Hetvenhét magyar népmese, Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1966. 196. oldal

Az Esthajnal és a réz kapcsolódásáról már szóltunk. Mai nevén a Vénusz „Asszíriában Istar (=úrnő) nevezet alatt a természet nagy istennője és a nőiesség megszemélyesítője volt“.(1)

Ehhez csak azt fűzhetjük, hogy az Esthajnal bizony már jóval előbb az Élő-Ana (Ilona), a Boldogasszony, csillaga volt. Még mai nap is használatban van ez az ősi jelkép: „Mennyországi fényességes szép hajnal“. (2) „Mennyországi fényes hajnal“.(3)

A már idézett Tárkányi egri kanonok, kinek Katolikus Egyházi Énektára 1855-ben jelent meg, itt is tudatosan alkalmazta az ősi jelképet: „Az örök nap hajnala / Te vagy áldott Szűzanya“. (4) Sőt, az Esthajnal csillagot is, a paraszti hagyományoknak megfelelően, kettőnek veszi: „Te, Hajnalcsillag vagy / Éltünk hajnalán. És ha elközelget éltünk alkonya, / Te vagy vigaszteljes Esti csillaga“ (5) Ismeretlen szerzőtől: „Üdvözlégy világ asszonya, / Mennyországnak királynéja, / Üdvözlégy hajnal csillaga“. (6)

Megjegyzendő, hogy pl. a német egyházi énekeskönyvek tengeri csillagról (Meeresstern) beszélnek a Szent Máriával (Heilige Maria) - és sohasem a Szűz Máriával (Jungfrau Maria)- kapcsolatban. A mi énekeinkben is előfordul a tengeri csillag (7) vagy „vezércsillag“ megnevezés, amely azonban nyilvánvalóan a Sarkcsillagra, a Vastuskóra vonatkozik, s mint ilyen nem áll a mi Boldogasszonyunkkal egyenes összefüggésben.

„Hagyományaink szerint Nagyboldogasszony az életet adó istenasszony“. Szűz Máriát még a múlt században is KISASSZONY-nak tartották.

„Ki az a Nagyboldogasszony? Feleletül Szent Annát kapjuk.“ (8) „Világos az is, hogy az Anna név eredete nem más, mint anya szavunk, amely a sumérben még anna alakban volt meg, míg a mai török nyelvekben is ana alakban él.“(9)

Csak a névazonosságnak köszönhető, hogy a sokáig magtalansággal küszködő Szent Anna azonosulhatott az életet szüntelenül árasztó Nagyboldogasszonnyal!

Lásd: AN = ég vagy Isten; AN-NI vagy AN-NA, „ég-i“, vagy „ég-ből“, lévén itt a szóvégi „-i“, irányhatározó-rag és „-a“ - kimondva „-na“ a

sumer lokatívus jelölője. (10)

(1) Kandra Kabos: Az õsi magyar hitvilág, mint fent. 401. oldal

(2) Hozsanna, 11. ének

(3) Hozsanna, 12. ének

(4) Hozsanna, 160. ének

(5) Hozsanna, 195. ének

(6) Arany Korona, Rózsa Kálmán Kiadó Budapest, 32. kiadás

266. oldal

(7) Hozsanna, 195. ének

(8) Kandra Kabos: Õsi magyar hitvilág, mint fent, 324-325. oldalak

(9) Magyar Adorján: A lelkiismeret aranytükre, Duna Könyvkiadó

Zürich, 1975. 78. oldal

(10) Prof. Badiny Jós Ferencnek, a Buenos-Aires-i Jezsuita Egyetem

Sumerológiai Tanszékvezetõ Tanárának, személyes szófejtése.

 

 

„Szarvam vagyon: / Ezer vagyon! /

Szarvam hegyin vannak / Százezer sövények. /

Gyulaszlag, Gyulaszlag, / (H)oltatlan alusznak.“

Összevetésre hasonló szövegek: „Csodafijú szarvasnak / Ezer ága-boga; / Ezer misegyertya, / Gyújtatlan gyulladjék, / Ótatlan aludjék!“ (1) Vagy: „Ezerágú boga, / Ezer misegyertya, / Gyulladva gyulladjék, / Altatva aludjék“.(2)

Az már számunkra csaknem természetes, hogy a „fodor fejér bárány“ Júlia szép leány népballadánkban hasonló „felszereléssel“ jelenik meg: „Két szép arany perec, aj, a két szarvába. / Aj, a két ódalán két szép égő gyertya, / Mennyi szőre-szála, annyi csillag rajta“.(3)

A mondában: „Felelte Szent László: / Nem agancsok, hanem szárnyak voltak azok, / Nem is égő gyertyák, / hanem fényes tollak voltak azok“. (4)

Komjáthy szerint: „a csudafejű szarvas nem más, mint égi állat, mely az elsüllyedt napot szarvai közt újra felszállni segíti.“ (5) Ez a magyarázat a Csodaszarvas szerepét leszűkíti a nap esetenkénti megsegítésére, s nem veszi figyelembe, hogy nem csak a napot, hanem az egész Világmindenséget hordozza szüntelenül.

Másrészt az „égi állat“ kifejezés a Jelenések Könyvére utal és meglehetősen negatív töltésű. Mert nem állatról van szó, hanem jelképről. Ezerszarvú szarvas nem létezik, mégkevésbbé olyan szarv, amelynek hegyén „százezer sövények“ vannak. Nyilvánvaló a Mindenség képes ábrázolása. Az egész égboltozatot (és nemcsak a napot, holdat és az Esthajnalt, de a csillagsövényeket is, a galaxisokat) a „Csodafiú szarvas“ agancsán és magán hordozza. A „sövények“ ugyanis a csillagködöket idézik, s csak bámulva kérdezhetjük, hogy honnan tudták ezt az ősidők regösei?

A csillagokra utal a „gyulaszlag“ kifejezés is. Katona ezt a szót „gyújtatlan, gyújtás nélküli“ értelemben rögzíti.(6) Ezt erősíti a többi szövegekben előforduló „gyújtatlan gyulladjék“ is. De erre mutat az ősi „lag“ = láng szavunk is. Ebből lett a csillag = (ki-)csi-lag. Azt már hangsúlyozni sem kell, hogy valóban csak a csillagok gyulladnak este gyújtatlanul, mintahogyan hajnalban oltatlanul kialudnak.

A „misegyertya“ természetesen keresztény behatás, de fizikai értelemben teljesen helyes, hiszen a gyertyaláng tényleg (ki-)csi-lag = kicsi láng és a pislákoló csillagokhoz igen hasonló.

Meg kell emlékezni egy másik ősi képről, amely más szövegben jelentkezik: „Rőt ökör, régi törvény“.(7) „Rét ökör, régi törvín“ (8) Egy kénosi (Udvarhely megye) téli napfordulói köszöntőben: „Mert bejöttek a régiek! Régi törvény: nagy rét ökör. Hátán hosszan sült pecsenye. Szarva teli főtt pereccel“. (9)

Az idézetek érzékeltetik, hogy bár eltorzultan, de itt is egy nagyon régi jelkép jelentkezik. Komjáthy szerint: „ajándékszobor, a sült ökör jelképe, a nap tiszteletére feláldozott bika jelképe rejtőzik benne“.(10) Katonának az a véleménye, hogy „az újévi régi állatalakoskodás emlékét őrzi“.(11) Csak hát az állatalakosko-dásnak is volt régen tudott értelme. Komjáthy meg is jegyzi, hogy a „szarvas társa a bika“.

Persze az asztrológia itt nem tájékozatlan: „Cyrill Fagan szerint a legidősebb Zodiákus (állatkör) a Bika középső részében álló Aldebrán állócsillaggal indult. Ez azt jelenti, hogy az állatkör alkalmazása már a Bika-korszakában - amely Krisztus előtt 4139-ben kezdődött - használatos volt.“ Lásd az egyiptomiak Ápisz-bikáját a szarvai között ábrázolt nappal. A kénosi „Rőt ökör, régi törvény. Szarva teli főtt pereccel“ nagyon is jól beillik a Vörös (rőt) Bika-korszakába.

„Körülbelül Krisztus előtt 1953-ban lépett a tavaszi napforduló a Kos-jegyébe, és Gleadow arra figyelmeztet arra, hogy abban az időben érte el az egyiptomi kultuszban a Kosisten Amon tisztelete csúcspontját.“ Lásd ekkor a kos szarvai között ábrázolt napot.

Krisztus után 220-ban érte el a tavaszi napforduló pontja a Halak jegyét. Ugyanezen számítás szerint 2375-ben lép a tavaszi napforduló a Vízöntő csillagképébe. A legtöbb asztrológus mindenesetre azt hiszi, hogy a Vízöntő-korszak már megkezdődött“. (12) Megjegyzés: Galaxisunk 26 000 év alatt fordul meg egyszer saját tengelye körül. Ez egy csillagév. Egy csillaghónap ennek 1/12-ed része: kb. 2 167 esztendő.

Baktay Ervin kiváló asztrológusunk ezt magyar vonatkozásaiban magyarázza: „Az Ikrek-csillagképe az ősmagyar mitológiában nyilván Hunort és Magyart jelenti. A vadászó Hunor és Magyar elől tovafut, tovatűnik a Csodaszarvas. az Ikrek-szakaszából a Bika felé siet. A Bika után következő szakasz, a Kos, marsi jellegű, s ezzel itt a hun-magyar nép kezdeti állapotára utal.“ (13)

Baktay sajnálkozik, hogy itt megszakad a rege és feltételezi, hogy a további csillagciklusokkal összefüggő regéink is voltak. Nos, éppen regös énekeink rejteki „halastó-állása“ a bizonyíték, hogy a Halak-ciklusával összefüggő regéink vannak, amelyek - a kereszténység felvétele következtében - feltehetőleg már csak népmeséinkben lappanganak. Ezek feltárása érdekes feladata lehetne néprajz-kutatóinknak!

Így aztán kiegészíthetjük Komjáthyt - akinek munkáját nagyra becsüljük -, hogy a Csodaszarvas, nemcsak a Bikának a társa, de már előtte társa volt az Ikreknek és később a Kosnak is, mint ahogyan társa lett a Halaknak és bizonyosak vagyunk abban, hogy társa lesz a jövendő Vízöntőnek.

(1) Hét évszázad magyar versei, 1972, és Magyar Népdalok, mint fent, 136. oldal

(2) Magyar Népdalok, mint fent, 138. oldal

(3) Magyar Népballadák, mint fent, 58. oldal

(4) Lengyel: Régi magyar mondák, mint fent 145. oldal

(5) Komjáthy: Mondák Könyve, mint fent, 393. oldal

(6) Magyar Népdalok, mint fent, 395. oldal

(7) Komjáthy: Mondák Könyve, mint fent, 164. oldal

(8) Magyar Népdalok, mint fent, 136. oldal

(9) Magyar Népdalok, mint fent, 134. oldal

(10) Komjáthy: Mondák Könyve, mint fent, 393. oldal

(11) Magyar Népdalok, mint fent, 640. old. 43-as jegyzet

(12) Hans Holzer: Astrologie verständlich, mint fent, 61. oldal

(13) Baktay Ervin: Csillagfejtés könyve, Aquincum Könyvkiadó Budapest

 

 

 

 

2. A csodaszarvas és az erdei vad viszonya

Hogy a "Csodafiú-szarvas" a Mindenség jelképe, ezt elmondja ő maga is, amikor könyörög Szent Istvánnak, hogy ne tévessze őt össze közönséges vaddal:

„Ne siess, ne siess, / Uram Szent István király, /

Az én halálomra! /

Én sem vagyok / Vadlövő vadad, /

Hanem én is vagyok / Az Atyaistentől Hozzád követ.“

Katona ehhez csak azt jegyzi meg: „a szövegben említett Szent István a vértanú, nem pedig a magyarok első királya, neve napja december végére esik“. (1) Ez a magyarázat valahogy nem illik ide, különösen nem egy ilyen ősi szöveg esetében.

Csodaszarvas-álarcos regös

Hát, ha más lehet, akkor bizony nem restellem kimondani: inkább Szent István királyt és nem a vértanút kell a regös szövegben „felfedezni“.

(1) Magyar Népdalok, mint fent, 640. oldal 44-es jegyzet

 

3. Kis kitérő a rovásíráshoz

Még egy szó a keresztényiesített Csodaszarvasról. Mi bizony a Kettős keresztet is odahelyezhetnénk - a nap helyett - agancsai közé. Az énlaki unitárius templom rovásírásos mennyezet-kazettájának első sorát ugyanis így rótta szerzője:

N E T S I Z A YG(e)

Jobbról balra olvasva:

(e)GY AZ ISTEN

A gyakori magánhangzót a rovásírásban kihagyhatjuk. Ezt tették az erdélyi templom építői is. A kihagyott betűt kisbetűvel jelölöm.(1)

Az énlaki felirat 1668-ból

 

 

Tehát a GY jele rovásírásunkban a kettős kereszt: = gy, amely kifejezi a nem számnévi EGYET, az EGYETLENT. Érthető, hogy eleink miért ragaszkodtak a címerben lévő „apostoli“ kettős kereszthez.

De régi nyelvünkön ID is ezt jelentette (Pais Dezső szerint ID, IGY = szent). Innen származik valószínűleg a palóc ID-ES-ANYA = „egyetlen anya“ is, de ED formában is jelentkezhetett.

Ha rovásírás fenti logikáját ezekre a kifejezésekre alkalmazzuk, akkor a D-betűhöz jutunk. A D rovásjele pontosan ideillő módon a görög kereszt: d. Így a keresztet a szarvai között hordozó Hubertus-szarvas sem idegen számunkra.

Talán az ID-Ő szavunk is ebből származhat, hiszen az Egyisten maga az „idő“. Lásd a görög istenatyát Kronost is (amely az időmérő bolygó a Szaturnusz-nak a görög neve), akinek a neve egybecseng CHRONOS-szal, ami bizony azt jelenti, hogy „idő“.

(1) Forrai Sándor: A magyar rovásírás rövidségi rendszerének kapcsolata a gyorsírással, Gyorsírók Lapja,
Budapest 1968. 6. sz. 180-181. oldalak és 8. sz. 234-235. oldalak

4. A párosító szövegrészek

Ez a szövegrész (7.+ 8. versszakok) és a többi forrásokban fellelhető köszöntő-, gyógyító- és imaszövegek önmagukért beszélnek. Külön magyarázatra nincsen szükség. Mondanivalójuk örök emberi gondokra mutat, amelyek réges-régen is megoldásra vártak, de ma is időszerűek.

De legyünk őszinték: Éppen ezeknek a szövegeknek köszönhetjük, hogy a „rejteki“ kiindulópont, ha megcsonkítva is, eltorzulva is, de számunkra megfejthetően fennmaradt.

A régiek, a regösök, akik ezeket a töredékeket számunkra átmentették, bizonyára még érezték, hogy a „rejteki“ szöveg hozzátartozik a párosítóhoz, köszöntőhöz és fohászhoz.

Talán már nem volt világos számukra, hogy a „rejteki“ szövegrészek az ősi magyar mitológia világképét tartalmazzák. De sejthették, hogy az egyéb mondanivaló a rejtelmes bevezető nélkül vajmi keveset ér.

Lebecsüljük a „megőrzőket“ is?

A gyűjtők feljegyezték, hogy a férficsoport minden alkalommal másként énekelte Dozmaton a szöveget. Ma már a kezdő gyűjtő is tisztában van azzal, hogy ez természetes dolog:

Tapasztalt regös jóformán minden meglátogatott családnál „változtat“. Jókedvében „megtüzdeli“ a szöveget, érdeklődést tapasztalva „dramatizál“. Hideg fogadtatás esetén díszítés nélkül, leszűkítve „eldarálja“ mondanivalóját.

Csak a „kövületek“ esetében (pl. A csitári hegyek alatt) ismétel mindent betű szerint.

Éppen a különböző szövegek mutatják, hogy Dozmaton ez a regösének ma is a falu élő kincse.

Hunor és Magyar a Csodaszarvas nyomában

 

Összefoglalás

A megfogalmazott feltevésekre a következő válaszokat adhatjuk:

Egy azonban mindenesetre világos: őseinknek az isten-képe rendkívül fejlett. Szó sem lehet valamiféle természetimádásról, természeti jelenségek felmagasztalásáról. S hiányzik a megmagyarázhatatlan, hatalmas lényekkel szembeni oly jól ismert félelem is. a Teremtőt szeretettel teljesnek és irgalmasnak hitték.

Ez a tanulmány megjelent az Ősi Gyökér 1980. 2. számában, Buenos Aires. A fenti szöveg az eredetinek kissé átdolgozott változata. A hozzáférhető források száma Hazánk felszabadulása következtében megnőtt. Ezeket átnéztük, de mégsem használtuk fel az átdolgozás folyamán 1998. februárjában, mivel következtetéseinket csak alátámasztják, és nem cáfolják. A rajzokat Magyar Adorján: A magyar lélek tükre c. könyvből vettük át.

FÜGGELÉK

1. Jönnek a regösök

Porka havak esedeznek. De hó reme - róma,
Nyulak-rókák játszadoznak. De hó reme - róma,
Bényomoztunk a faluba, De hó reme - róma,
Fóris Mózes udvarába. De hó reme - róma.
Ottan láttuk rakott házát. De hó reme - róma,
Abban láttuk vetve ágyát. De hó reme - róma,
Kívül fekszik jámbor gazda. De hó reme - róma,
Belül fekszik gyenge hölgye. De hó reme - róma,
Közbül fekszik fiú gyermek. De hó reme - róma,
Keltegeti apját, s anyját: De hó reme - róma,
„Kelj fel apám! Kelj fel anyám! De hó reme - róma,
Mert bejöttek a régiek.“ De hó reme - róma,
Régi törvény: nagy rőt ökör: De hó reme - róma,
Annak fele regösöké. De hó reme - róma,
Hátán hosszan sült pecsenye: De hó reme - róma,
Annak fele regösöké. De hó reme - róma,
Szarva teli főtt pereccel: De hó re
me - róma,
Annak fele regösöké. De hó reme - róma,
Farka bojtján egy korsó sör: De hó reme - róma,
Az maradjon a gazdának. De hó reme - róma,
Köldökibe’ köböl komló: De hó reme - róma,
Az maradjon az asszonynak. De hó reme - róma,

Kenos, Udvarhely megye

2. Egy „cserkész“ regösének

A regösök beérkezve félkaréjban állva kezdik a regölést. Ének közben a csörgős bottal és jobb lábukkal halkan verik az ütemet, azaz csak a versszak elején a sorok első szótagjánál. A „Hej regö rejtem“ refrén minden szótagjánál koppantnak, csörgetik a botot. A szarvasagancsos regös körbejár és a tábor lakóit a négy világtáj irányában kitárt karokkal megáldja.

1. Kelj fel cserkész, kelj fel!
Szállott Isten sátradra:
Szárnyas angyalával,
Seregedmagával,
Minden jóságával,
Minden áldásával.
Haj, regö rejtem,
Azt is megadhatja
Az a nagy Úristen!

I.
I.
II.
II.
II.
II.
III.
III.
III.

3. Amott keletkezik
Egy fekete pázsit.
Azon legelészik
Csodatevő szarvas.
Csodatévő szarvasnak
Ezer ága-boga.
Ezer ága-bogán
Száz misegyertya:
Gyújtatlan gyulladjék,
Oltatlan aludjék.
Haj, regö rejtem,
Azt is megadhatja
Az a nagy Úristen:

I.
I.
I.
I.
II.
II.
II.
II.
II.
II.
III.
III.
III.

2. Nem vagyunk mi rablók
BiPi tanítványi:
Most jöttünk Európa
Sok szép országából.
Minden jót kívánni,
Szebb jövőt regölni.
Haj, regö rejtem,
Azt is megadhatja
Az a nagy Úristen!

I.
I.
II.
II.
II.
II.
III.
III.
III.

4. Adjon a Jóisten
Minden hív magyarnak:
Tiszta becsületet,
Hazaszeretetet,
Áldozatos szívet;
Lelki békességet.
Haj, regö rejtem,
Azt is megadhatja
Az a nagy Úristen:

I.
I.
II.
II.
II.
II.
III.
III.
III.

5. Adjon a Jóisten
Lendva(i) Imrebának:
Hosszú gazdag él
tet,
Virágzó jókedvet,
Jó kerületeket,
Lelkes vezetőket!
Haj, regö rejtem,
Azt is megadhatja
Az a nagy Úristen!

I.
I.
II.
II.
II.
II.
III.
III.
III.

7. Adjon a Jóisten
Minden csapatunknak:
Sok jó öregcserkészt,
Számos szorgos őrsöt,
Jó őrsvezetőket,
Vidám gyűléseket!
Haj, regö rejtem,
Azt is megadhatja
Az a nagy Úristen!

I.
I.
II.
II.
II.
II.
III.
III.
III.

6. Adjon a Jóisten
Konthur Marikának:
Erőt-egészséget,
Ifjú vezetőket,
Élő csapatokat,
Vidám táborokat.
Haj, regö rejtem,
Azt is megadhatja
Az a nagy Ú
risten!

I.
I.
II.
II.
II.
II.
III.
III.
III.

8. Adjon a Jóisten
A magyar cserkésznek:
Boldog biztos jövőt,
Szerető szülőket,
Édes testvéreket,
Cserkészközösséget!
Haj, regö rejtem,
Azt is megadhatja
Az a nagy Úristen!

I.
I.
II.
II.
II.
II.
III.
III.
III.

Dallamsorok:

1.Kelj fel cserkész, kelj fel

Szállott Isten sátradra.

Szárnyas angyalával,

Seregedmagával,
Minden jóságával,
Minden áldásával.

III. dallam-sor

Haj, regö rejtem,
Azt is megadhatja

Az a nagy Úristen!

A többi versszaknál is a római számozás szerint énekeljük a dallamsorokat.

A cserkész regösének egy dunántúli regösének „modernizált“ változata. (Hét évszázad magyar versei, 1972)

 

 

 

 

3. Egy másik regösének

1. Itt is keletkezik
Egy csodató.
Aztat körülveszik

Csodatévő szarvasok.
Ezerágú boga,
Ezer misegyertya
Gyulladva gyulladjék,
Altatva aludjék
Az újesztendőben.

4. Regüljünk egy szép legényt,
Kinek neve volna:
Horvát János volna.
Regüljünk egy szép leányt,
Kinek neve volna:
Berényi Mária volna.
Mit visz neki Jani?
Viszek neki hippet-huppot,
A vállára furkósbotot: a vállára.

2. Adjon az Isten ennek a gazdának
Egy hold földön száz mérő búzát!
Száz mérő árpát!
Régi rejtem, régi rejtem,
Sej, regü rejtem!
Ezt is megengedte.
Az a nagy Úristen.

5.- Mit visz neki Mária?
- Viszek neki töltött dunyhát.
Töltött vánkost a feje alá.
Összecsöndörödjönek,
Összepöndörödjenek,
Mint a kis nyúl farka!
Még annál is jobban,
Mint a róka farka!

3. Adjon az Isten ennek az asszonynak
Egy tyúk alatt száz csirkefiat!
Egy lúd alatt száz libafiat!
Régi rejtem, régi rejtem,
Sej, regü rejtem!
Ezt is megengedte.
Az a nagy Úristen

6. Kicsoszogjunk,
Becsoszogjunk
Cserfa nadrágunkba;
Rossz papucsainkba!
Falon van egy acskó,
Tele van százassal.
Fele a gazdáé,
Fele regüsöké.
Megs
űt már a kis malac,
Érezzük a szagát.
Adják ki a hátulsó lábát!

Nyögér, Vas megye