Egyszer nagytáborban rettenetes éhesen ebédre vártunk. A konyhasátorból ínycsiklandó gulyásillat áradt felénk. Az óda ekkor született és a gulyásvárás lenyûgözõ pillanatait rögzíti.
Zeng a gyomrom, lapát füleimet enyhe szellõ nyalja.
S az éhség hasfalam csak úgy rágja-falja.
Hol vagy, óh, levesek-levese büszke gulyásom ?
Kenyerem, ha forró levedbe bemártom...
Miattad mindennemû bablevest felejtek,
A lekváros csirke is eltörpül melletted !
Veled szemben bizony hitványság a torta,
Piszkos cipõfûzõ a diós-mákos tészta !
A töltött csirkét álmomban is unom.
A pástétomot a kutyának rúgom...
Te vagy az életem és te vagy az álmom :
Éhes gyomrom nyögi: légy enyém gulyásom !
Fülembe zengje sok pásztorfurulyás,
Fülembe - de vadul -, hogy éljen a gulyás !
Aztán nyomjatok el bennem mindennemû vágyat,
S jóllakom, hogy hétig nyomom majd az ágyat...
Mert, ha nem ? Hát felmászom a Turul-madárra,
S onnan átugrom a tébolyda falára.
Ott fogom, majd húszcentis kisbicskám kivenni,
Ott fogom majd éltemet szeletekre metélni...
Vele együtt megeszem a kalapom és gaty...
Megeszem a kopaszodó, kövér nagyatyám.
Kiszáradt tengeren egy hintósló imbolyog,
S ti itt azt hiszitek, hogy én bolond vagyok ?
Éhes és nem bolond, tessenek elhinni,
Mert csak éhes ember tud ily verset írni !!!
Norvégbõl fjordítottam én
Tengervízben állok, mellettem hû kopóm
Miközben a víz nyaldossa a ..........bokám !
Hogy nem rímel ? efelõl se legyen aggály :
Majd rímel, ha jön a dagály...
Egy verset sem könnyû megírni, de sok versbõl egyet összeeszkábálni... az már óriási teljesítmény.
Mindenki írta, csak én nem
Egy gondolat bánt engemet
Ágyban párnák közt halni meg
Csókolj meg már édes rózsám,
Mert a szívem érted ég...
Közbevágott Pató Pál úr:
Ej! ráérünk arra még.
Mert a nyár heves, s a kasza egyenes,
S az ablakot veri egy pandúr ezredes!
Ki az ? Mi az ? vagy úgy ?
Fordulj meg és aludj
Szépen levetkezik, majd felöltözik.
Szól a kakas már:
Párizsba beszökött a nyár !
És mi mégis láncot hordunk,
Ide veled régi kardunk !
A magyarok Istenére esküszünk, esküszünk,
Hogy este van este ki-ki nyugalomba'.
Ülök szomorúan az iskolapadomba'.
Egy bús halk daltöredék kísér szakadatlan:
Fenn a Kárpátoktól le az Aldunáig baj van!
(Mert) Ágnes asszony a patakban
Fehér lepedõjét mossa.
Odagyûl az utcagyermek,
Te vagy, te vagy - barna kislány -
Szívem-lelkem fénye !
S nagyot ütött botjával a szamár fejére !
Feltekint a szamár, szomorúan kérdi:
Hová-merre mentek harcba, háborúba?
Tuba Ferkó a legelõt megunta...
Jöjjön utolszor szép szeretõje,
Titkos arája Kund Abigél.
Jõ, szeme villan, tapad a tõrre:
Nézz oda Walter, jó tanya vár majd
- szólott a püspök - .
S csend borul a fûre-fára,
Elég lesz a nóta mára.
(a 20-as évek divatos "költészete")
Rémület
Szelándok ágva fág a máfon,
Homoldok révében feldereng.
Mi ketten bús herándozók
Csak fégünk-fágunk át a révleten.
Ha-haj hó ! visszamánt a tákó !
Ha-haj hó ! lepönd a vádotás !
Nincs éldelem, csak rétõ kérbe öntés,
Nincs értelem csak nyávogás !
Mi nem sipogva, nem kárálva mágunk,
Mi nem heveghetünk rohátnokok mögé.
Csak halk honáló harsonák estén
Egybe ferengtünk ketten - te meg én...
Szelándok
Láttam koponyát zöldet, kéket,
S valaki halkan belelépett.
Lila sikoly a sárga havon,
Rózsabokor a domboldalon.
Szeretnélek látni ravatalon,
Két petrezselyemmel a nyakadon,
Amint a tenger vizében lábvizet veszel !
Á-ból, K-ából Mekkából,
Elindul egy egér a Bazilikából.
Szeme lángol, szõre foszfor:
Most durr-durr bele sokszor...
Káka tövén vézna hattyú
Fölötte szí -(xxx) vattyú !
Most megindul, megy-megy,
Aztán vége...
xxx) a levegõt beszívni
Egy kis csokor
- Nyuszi, nyuszi jöszte? jöszte?
Kell-e finom kelkápöszte ?
- Ne kívánd a költõtõl,
Hogy legyen nála töltõtõll...
- Jó ital a ser,
Csak egy kicsit keser - û
- Jó ital a málnaszörp.
Az erdõben sok a törp - e
- Jön egy vándor Mekkábúl,
Fejen ütik me(g)kábul.
- Akkor lett csak ma galiba,
Mikor mondtam : maga liba !
- Mikorra a tea kész lett,
Eltörött a tea-készlet.
- Arra jött egy fiakkeres,
Akit épp a fia keres.
- Mikor e dalt komponáltam,
Akkor épp egy kompon álltam.
