- Egy jó dzsentri társait valaha így köszöntötte: „Szervusztok kérlekalássan!“
- Aztán 1956 körül már csak így köszöntünk: „Szervusztok apik!“
-
- Most már teljesen megrövidült a köszöntés:
„Szia gyerekek!“
- Bizony, bizony valaha még általános volt az
„Adjon Isten jó napot!
- Aztán levente módra kívántuk a
„Szebb jövõt!’ - s mindig rosszabb lett.
- Aztán a nyilasok úgy köszöntöttek, hogy „Kitartás“ - s mindenki elszökött.
-
- A kommunisták úgy köszöntek, hogy
„Szabadság“ - s a fél ország börtönben volt.
-
- Most végre újból úgy köszönünk, ahogyan akarunk,
hát „Aggyisten!“
Szerelmi vallomások az idõ tükrében
Minden kor a saját nyelvezetében és szellemében nyilatkozik meg a nagyon is emberi kérdések megfogalmazásában. Itt egy kísérlet az elmúlt korok szerelmi vallomásainak felidézésére:
A középkor végén így mondhatta volna egy trubadúr
Óh! Madonna, Della, Bella, Debella!
Látjátok szemtükkel mik vagymuk : isa szerelmes lovag vagymuk. Mennyi milosztban sugárítám peslogásomat hódolatom királynéja felé. Szûm izzó zsarátnokként hever delnõm topánkája elõtt. A Ti ékes ábrázatotok, méltóságos kecsetek - mely a külcsín és belbecs csudás summája - megigézte szomjúhozó férfiszûmet. Óh, engedtessék meg, hogy balga szemem világát kicsinyég domború kebeletekre emelhessem... Hadd ragadjam meg az égi paradicsomokat, amelyek lelketeket kapák házul. Kisded mosolyotok reménykedéssel tölti el belsõségemet. Nyissuk meg erényövedet, s hallgass meg Madonna!
A kalapos király idején, amikor inkább beszéltek latinul, mint németül
Drága puellám!
A Cupidotól accensálva ponálom a te pedibusodhoz az én miserábilis cordémat! Te vagy az én cordémnak a sphaerákban regnálódó reginája. Te vagy az én életem mariján egy torreós naviga. Nem is hittem volna, hogy Ámor Vénusszal egyesülve ilyen vulnust tud ejteni az én animumban. De én tudom, hogy mi a mores! Éppen ezért könyörgök, hogy amálj engem és húzd ki ámori hastádat az én puppesi cordémból!
Szótár: puella leány
Cupido a szerelem kis nyilasa (a
görög Ámor)
accenso, feltüzelni
pono, ponere helyezni
pes, pedis láb
miserabilis nyomorúságos
cor, cordis szív
sphaera menny
regno, regnare uralkodni
regina királynõ
mare, maris tenger
torreo hánykolódni
naviga hajó
vulnus seb
animus lélek
mores erkölcsök, szokások
amo, amare szeretni
hasta lándzsa
puppes gyermek
A XX. század végén a fülsiketítõ diszkóban:
Fiú (lötyögve kiabál): Lefekszünk?
Leány (pár pillanat után üvölti): Jól van. Meggyõztél!!!
Hogy mondta volna egy vonalas pártmunkás?
Kedves kartársnõ!
Õszinte önkritikát kell gyakorolnom és bevallom, hogy a maga kidomborodó jellemvonásai - az anyagi alap és a társadalmi felépítmény harcos összhangja - mély hatást gyakoroltak szakszervezetemre.
A tudományos analízis mutatja, hogy mi ketten kollektív munkálkodással az osztályharc keménységét fokozhat-juk...
Minden vágyam az, hogy mozgalmi munkát végezhes-sek alapszervezetében! Hangsúlyozom, hogy nem gondolok rohammunkára, hanem egy hajrá nélküli, folyamatos tervteljesítésre.
Beleegyezik? Nagyszerû. A közös ülést bezárom. Elõre a népszaporodás mutatószámának fokozott növelése felé.
Hogyan mondta volna 1954-ben egy pesti jampec?
Nyanya!
Kuksizz a pislogókkal és nyisd ki a kagylókat. Állati kóser pacekod van. Nincs mese: Andersen meghalt. Hófehérke elment örömlánynak, a törpék meg beléptek az AVH-ba...
Áramvonalas mankóid meg ütközõid hapsivá tesznek. Eljössz velem ma este csörögni? Elõször kajálunk, majd piálunk és reggelig verjük a kéglit. Ne félj! én frankó fej vagyok. Nézd, hogyan áll a rucim, milyen pipecek a topogóim. Told már ide a diót, mindjárt belesmárolok az etetõdbe, te cuki kis dög.
Palóc pohárköszöntõ
Valamint a pocsolya vizétõl átázott kalocsnira ráragadt ölelõ sár karjaiból kibontakozó, valamint a kocsikerék nyikorgástól megrémült juhászkutya bundájába kapaszkodó kullancsoknak sokasága, valamint a tündéri holdvilág által megvilágított rablólovagvár röcsögõs hídjából kiálló rozsdás vasszegek századokig össze-tartják annak alkotó részeit : úgy tartson össze minket is a barátság !
Mintahogy a kakukkos óra ingája által kettészelt pipafüst maró mivoltától prüszkölõ kandúr-macska rúgós bajusza által megcsiklandozott svábbogár potrohán megtörõ és a juhász-kalapok belsejében csillogó zsírfoltok karimája megvilágítja a kalap belsejét: úgy világosítson meg minket a szeretet!
Valamint a huszárkáromkodás utolsó akkordjainál elájuló apácanövendék utolsó sóhajtásától meglibbenõ gyertyafény világánál silabizáló deák téntás mandzsettájáért lamentáló háziasszony kötényében csiripelõ csirkék után szaladgáló kotlós kotkodácso-lásától felriadt kalendárium-csináló mester rámás csizmája sarkával megtaposott szántó-földre lehullik a mindent megtermékenyítõ záporesõ: úgy terméke-nyítse meg a mi testvériségünket az Úristen !
Egy palóc borház felirata Szécsény határában
Egy fehérhegyi borház falára a jókedvû tulajdonos szép piros betûkkel a következõ mondást pingáltatta :
"Ki a bort, a dalt és a nõt szereti -
rossz ember nem lehet."
Egy bús atyafi ács-ceruzával a fenti mondás alá a következõ megnyilatkozást írta :
"Ha innád az én boromat,
S nõmmel élnéd az életed,
S anyósom tanítana a dalra :
Nem írnál ilyet a falra, te marha!"
Karancskesziben 1898-ban így tanulták az ABC-t
Kis igenyes egy punktummal: i
Kis karika két kis ponttal: ö
Ha lenyalod a két pontot: o
Kis igenyes gácsérfarkkal: er
Tekerõdzik a kis kígyó: sö
Két igenyes alul teknõ: u
Igenyes a szára, jobbról a pofája: bé
Ám ha aztán lefordítod: pé
Ha két farkat ragasztasz rá: a
Kiharapod az oldalát: cé
Igenyes a szára balról a pofája: dé
Lefekteted és megtöröd: vé
Fejtetõn áll a kis asztal: ká
Kis karika farkot ereszt: gé
De ha az meghasasodik: há
Püspök botja lelógatva: jé
Rektor uram meggyfa botja: ef
Hátatokon összetörve: zé
Nagy igenyes keresztelve: té
Háromlábú a kis hangya: em
Ha egy lábát levágod lesz: en.
Csipkelõdõ, de sohasem sértõ, sváb nóták
Ezernyolcszázahtundfircig kitörni az háború.
Törökpálint, Putakeszi összeveszni cudaru’.
Törökpálint épít csárda, kitûzni egy nagy kokárda:
Ki nem magyar beszélni, nem szabad ott belépni.
Ezernyolcszázahtundfircig kitörni az háború.
Ferenc Jóska, Kossuth Lajcsi összeveszni cudaru’.
Elmegy egész Putakeszi, szabadságért meg kell tenni.
De mikor az ágyú szólt, enyém gatya tele volt.
-------------
Putafok, Putafok ott lakom én.
Ott csinálja tejet Riska meg én.
Hollári-ríja, hollári hó,
Hollári-ríja, hollári hó.
A Riska lába közt van egy kebel,
Amit a tej végett rángatni kell.
Hollári-ríja, hollári hó stb.
Sváb tehén vasárnap nem ad tejet.
Egyre azt bõgi: munkaszünet!
Hollári-ríja, hollári-hó stb.
-------------
Lakom Fertõ-Platc utca egy
Enyém a legnagyobb Hausz.
Van nekem szõlõm is, szõlõm is, borom is...
Van nekem minden sok franc.
Enyém a Liza, a nagy s...gû.
Övé a vizavé Hausz.
Amikor kihajol ablakon, ablakon,
Nem látszik tõle a Hausz.
Elmentünk Lizával kricsmibe,
Letolta enyém nadrág.
Amikor meglátta, umtatta, umtatta...
Összeszégyellte magát.
-------------
Budafokon tûz ütött ki
Hullári-hullári-hó.
Harminc Bursche nyomta a spriclit
Hullári-hullári-hó.
Húzta, de nyomta, de nem szólt a spricli
Hullári-hullári-hó.
Mert a spriclibe’ egy nagy krumpli
Hullári-hullári-hó.
