Az 1933-as gödöllõi Világ-Jamboree-re Szíriából is eljöt-tek a cserkészek. Elhoztak egy tevét is, amely bonyo-dalmakat okozott, mert a behozatali vámlistán nem szerepelt a teve-kategória. Külön engedély kellett, amelyhez miniszteri hozzájárulás volt szükséges. Nagy sikerük volt, de valaki elterjesztette a hírt, hogy a teveszõr szerencsét hoz. Erre szegény tevét a sok cserkész majd megkopasztotta... Ajándékba adták a tábor végén a pesti állatkertnek, s ott fejezte be életét.
Ennek emlékére játsszák a cserkészek tábortüzeiken a „tevét“:
Két gyereket letakarunk pokróccal, õk lesznek a „teve“. Kísérik a „turbános tevehajcsárok“ és a „lengeruhás bajadérok“. Rendszerint a lányok lesznek a tevehajcsárok és a fiúk a bajadérok... Jön persze velük az elõénekes is.
Bevonuláskor ezt énekelik: (esetleg többször, mígnem a tûzhöz érnek)
Óh, tekints ránk Moha-Mohamed.
Nézd a szegény arab gyalog megy.
Most jöttem én Mekkábúl.
/:Hol az ember megkábul.:/
Isztambul.
Ezután az elõénekes ezt énekli:
Ahol minden gumi sarok,
Ott csücsülnek az arabok:
Gumiarábia közepén.
Nincs ott mozi csak délelõtt,
Ezért a fehér lepedõt
A hátán viseli a legény.
Fejfájós az arab szegény. (Közben a bajadérok a nézõkkel incselkednek, a hajcsárok a tevét
Mindig priznic van a fején, piszkálják, mire a teve a lábaival
kirúg... , ha vannak sípok, fazekak
S óbégat jaj! Kairó-ó-ó, akkor kész a zenekar is...)
Kurjongat õ, baksis a fõ.
Nála már pénz csak a fõ!
A kedvüket abban lelik:
Egész nap a dobot verik.
Rendelet erre ma nincs.
Egy sírboltba hogyha bemész
Tut-En-Khámon ott a segéd,
S így szól, hogy itt van egy kincs!
Hol rá süt a nap sugára
A próféta szakállára,
Ott tanyázik a sok fáraó.
Múmiát is látni sokat,
Ott látnám az anyósomat:
Õ is bebalzsamozni való...
Éjféltájban jön a csapás,
Egyiptomi nyakoncsapás,
Nõkhöz, ha jársz egyedül.
Rémes az éj, száz a veszély:
Megraknak ott cefetül!
A kivonulás a következõ dallamra történik :
/: Gumi-arábikum, gumi-arábikum. :/
/: Most jön a második, most jön a második. :/
/: Gumi-arábikum, gumi-arábikum:/
/: Most jön a harmadik, most jön a harmadik. :/
/: Gumi-arábikum, gumi-arábikum. :/
/: Most jön az utolsó, most jön az utolsó. :/.
/: Gumi arábikum, gumi arábikum. :/
Hogyan született az öttusa? (énekes mozgó játék)
Bem Apó küldöncöt küld Görgey hadvezérhez. A huszár lovon indul. Mikor a Király-hágóra kaptat fel, észreveszi, hogy követik a labancok. Felkiált (énekel):
Hármat tojott a fekete kánya!
A Hazáért megharcolok máma.
Lipityembe-lapatyomba,
Gyere labanc a nyomomba...
Vágtázni kezd. Mindenki lovagló mozdulatokat csinál a játékvezetõvel együtt. Majd folytatódik a mese. Lerázta az üldözõket, de észreveszi, hogy valami fémes csillog az egyik bokorban. Kézbe veszi puskáját és felkiált:
Hármat tojott a fekete kánya’
A Hazáért megharcolok máma.
Lapatyomba-lipityembe,
Gyere labanc a csõvégre...
Mindenki ütemesen lõ a dallamra. Folytatódik a mese. Lelõtte a lesipuskást. Tovább megy, de eléje ugrik egy behemót osztrák. Kardot ránt és felkiált:
Hármat tojott a fekete kánya!
A Hazáért megharcolok máma.
Lipityembe-lapatyomba,
Gyere labanc a kardomra.
Mindenki vív, majd továbbmegy a történet. Leszúrta az osztrákot. De már ott van a Sebes-Körösnél. Az üldözõk a nyomában. Ott hagyja lovát, bele a folyóba, de elõtte felkiált:
Hármat tojott a fekete kánya!
A Hazáért megharcolok máma.
Lapatyomba-lipityembe,
Gyere labanc be a vízbe...
Villámgyorsan átúszik a folyón. Mindenki „úszik“. Folytatódik a mese. Kimászik a vízbõl és futásnak ered, de itt is felkiált:
Hármat tojott a fekete kánya!
A Hazáért megharcolok máma.
Lipityembe-lapatyomba,
Gyere labanc a nyomomba...“
Mindenki fut (helyben futás). Majd jön a „Jelentés“ Görgeynek. „Hát fiam, hogy tudtál idejönni?“ Ha baj volt, akkor csak elkiáltottam magam, hogy:
Hármat tojott a fekete kánya“ !
A Hazáért megharcolok máma.“
(Mindenki énekli a refrént , a beszámoló végéig.)
Elõször lovagoltam, (lovagolunk)
aztán lõttem, (lövünk)
aztán vívtam, (vívunk)
aztán úsztam, (úszunk)
s végül futottam.“ (futunk)
Tehát a refrént (Lipityembe-lapatyomba) ötször énekel-jük. Hát így született az öttusa. Nem csoda, hogy a magyarok mindig az élvonalban vannak...
Szép az ici-pici nõi cipõ ( tábortûzi mozgásos játék)
Körben állnak és a dallam elsõ sorára lassan a középpont felé lépegetnek, majd a második sor alatt hátrálnak. A vastag betûvel nyomtatott sorvégeknél a térdeket meghajlítva rúgóznak.
Szép az ici-pici nõi cipõ, nõi cipõ, nõi cipõ.
Benne kényeskedve lépked a nõ, lépked a nõ, a nõ.
Most énekeljük ó-val:
Szóp oz oco-poco nóo copó, nóo copó, nóo copó.
Bonno konyoskodvo lopkod o nó, lopkod o nó, o nó.
Most énekeljük í-vel:
Szíp iz ici-pici níi cipí, níi cipí, níi cipí.
Binni kínyiskidvi lípkid i ní, lípkid i ní, i ní
Most énekeljük ú-val:
Szúp uz ucu-pucu núu cupú, núu cupú, núu cupú.
Bunnu kúnyuskudvu lúpkud u nú, lúpkud u nú, u nú.
De é-vel már alig tûnik furának:
Szép ez ece-pece née cepé, née cepé, née cepé.
Benne kényeskedve lépked e né, lépked e né, e né,
Most csináljuk á-val:
Száp áz ácá-pácá náá cápá, náá cápá, náá cápá.
Bánná kányáskádvá lápkád á ná, lápkád á ná, á ná,
De még ö-vel is lehet:
Szõp öz öcö-pöcö nõö cöpõ, nõö cöpõ, nõö cöpõ.
Bönnö kõnyösködvö lõpköd ö nõ, lõpköd ö nõ, ö nõ,
Ha cifrázni akarjuk, akkor vegyük az ej-betûkettõst:
Szejp ejz ejceij-pejcej nejej cejpej, nejej cejpej, nejej cejpej,
Bejnnej kejnyejskejdvej lejpkejd ej nej, lejpkejd ej nej, ej nej.
Óvodáskortól roverkorig imádják az „Ugi-bugi-t“
Amirõl éneklünk, azt csináljuk is:
Elõre a kezedet, utána hátra. (jobbkézzel)
Elõre a kezedet, utána rázzad. (rázni)
Azután ugi-bugi, utána fordulj, (billegetés és fordulás)
S tapsolj egyet rá, hej! (tapsolni és a jobb kezet felnyúj-
tani a hej-re)
Ugi-bugi, ugi bugi,
S tapsolj egyet rá, hej! (billegetni, tapsolni és kezet fel-
nyújtani)
Elõre a hasadat, utána hátra,
Elõre a hasadat, utána rázzad.
Azután ugi-bugi... (mint fent)
Elõre a feneked, utána hátra,
Elõre a feneked, utána rázzad.
Azután ugi-bugi,,, (mint fent)
Elõre a fejedet, utána hátra,
Elõre a fejedet, utána rázzad.
Azután ugi-bugi,,, (mint fent)
Elõre a nyelvedet, utána hátra,
Elõre a nyelvedet, utána rázzad.
Azután ugi-bugi,,, (mint fent)
Kiscserkész-öregcserkész szereti Ábrahámot
Ábrahámnak negyven fia volt,
Negyven fia volt Ábrahámnak.
Enni nem akart, s inni nem kapott,
S közben így dalolt:
Jobb kezeddel. (jobb kézzel ütemesen csapkodjuk jobb
combunkat)
Ábrahámnak negyven fia volt, ....
Jobb kezeddel, bal kezeddel. (mindkét kézzel csapá-
solunk)
Ábrahámnak negyven fia volt,....
Jobb kezeddel, bal kezeddel, jobb lábaddal. (jobb
lábat emelgetni, csapá-
solni)
Ábrahámnak negyven fia volt, ...
Jobb kezeddel, bal kezeddel, jobb lábaddal, bal lábaddal. (mindkét lábbal ugrunk és
csapásolunk)
Ábrahámnak negyven fia volt, ....
Jobb kezeddel, bal kezeddel, jobb lábaddal, bal lábaddal, a fejeddel.
(Mindent csinálunk, de most a fejet is elõre-hátra ingatjuk)
Ábrahámnak negyven fia volt, ....
Jobb kezeddel, bal kezeddel, jobb lábaddal, bal lábaddal, a fejeddel, a nyelveddel (Nyelvünket kiöltögetjük, stb.)
Ábrahámnak negyven fia volt, ....
A svédországi cserkészeink hozták a fókavadászatot
Régi mondás az, hogy „sok az eszkimó és kevés a fóka“. Vagyis több az éhes száj, mint az ennivaló. Különösen akkor nehéz a fókavadászat, ha azt hagyományosan csónakban és íjjal folytatjuk. (Térdeljünk le és üljünk alsó lábszárunkra, lábfejünkre)
Üljünk hát be a csónakba, vegyük kezünkbe a kétvégû evezõt és evezzünk a következõ dallamra: (evezõmozdulatokat csinálni)
Aki-taki rumba, aki-taki rumba,
Hej littel da, littel dó, littel dé.
Aki-taki rumba, aki-taki rumba,
Hej littel da, littel dó, littel dé.
Aki-taki rumba, aki-taki rumba,
Hej littel da, littel dó, littel dé.
Körülnézni megállunk és bal tenyerünket szemellenzõ-ként homlokunkhoz tartjuk és énekeljük:
Epszi kóla visi váni
Balra nem látunk fókát, s ezért most jobb kezünket használva jobbra nézünk:
Epszi kóla visi váni
Jobbra sem fedezünk fel fókát, s ezért most mindkét tenyerünkkel csinálunk szemellenzõt és elõre nézünk:
Epszi kóla visi váni
Ott már látunk egy fókát. Vesszük az evezõt és gyorsan feléje evezünk:
Aki-taki rumba, aki-taki rumba,
Hej littel da, littel dó, littel dé.
Aki-taki rumba, aki-taki rumba,
Hej littel da, littel dó, littel dé.
Aki-taki rumba, aki-taki rumba,
Hej littel da, littel dó, littel dé.
Már a közelében vagyunk. vesszük az íjat és a hátun-kon lévõ tegezbõl kiveszünk egy nyílvesszõt és célo-zunk:
Epszi kóla visi váni (Puff, mellé ment
Vesszük a második nyílvesszõt és újból célzunk, lövünk.
Epszi kóla visi váni (Puff, ez is mellément)
Most az utolsó nyílvesszõvel célzunk gondosan.
Epszi kóla visi váni (Puff, telitalálat)
Igen gyorsan odaevezünk:
Aki-taki rumba, aki-taki rumba,
Hej littel da, littel dó, littel dé.
Aki-taki rumba, aki-taki rumba,
Hej littel da, littel dó, littel dé.
Aki-taki rumba, aki-taki rumba,
Hej littel da, littel dó, littel dé.
Be kell a fókát emelni a csónakba. Elõször a könnyû farkát karoljuk át és emeljük.
Epszi kóla visi váni (Ez jól sikerült)
Most jöjjön a farka. átkaroljuk a fejét (Ez már jóval nehezebb):
Epszi kóla visi váni (Ez is megvan)
A dereka vastag és igen nehéz. Alig birjuk. (Nehezen megy
Epszi kóla visi váni (Végre ez is sikerül)
Tele van a csónak. Alig áll ki a vízbõl. Csak nagyon lassan és óvatosan evezhetünk:
Aki-taki rumba, aki-taki rumba,
Hej littel da, littel dó, littel dé.
Aki-taki rumba, aki-taki rumba,
Hej littel da, littel dó, littel dé.
Aki-taki rumba, aki-taki rumba,
Hej littel da, littel dó, littel dé.
Végre-végre elérkeztünk falunk közelébe. A parton ott áll a papa és integet (Mi is vissza integetünk bal kezünkkell)
Epszi kóla visi váni (Komoly ember a papa, s ezért csak kicsit integetünk)
De a mama is ott áll lejjebb. Öt már erõs gyermeki szeretettel köszöntjük:
Epszi kóla visi váni (Kicsit erõsebben integetünk a jobb kezünkkel)
De aztán észrevesszük, hogy kicsi szeretõnk is lobog-tatja kendõjét:
Epszi kóla visi váni (Olyan hevesen integetünk mindkét kezünkkel, hogy ingani kezd a csónak)
Zsupsz! Felborult a csónak, s a fókával együtt mi is vízbe estünk. Nem marad hátra más, mint az úszás. (Úszómozdulatokat csinálunk)
Aki-taki rumba, aki-taki rumba,
Hej littel da, littel dó, littel dé.
Aki-taki rumba, aki-taki rumba,
Hej littel da, littel dó, littel dé.
Aki-taki rumba, aki-taki rumba,
Hej littel da, littel dó, littel dé.
Hát így végzõdött a fókavadászat.
Farkaskölyök koromban gyakran és élvezettel énekeltük ezt remek recitatív éneket, amely éppen dallam- és szövegismétlése miatt vált egyik kedvenc dalunkká. S egy kicsit a vallásoktatás eszköze is lett:
Mestereknek mestere! Mondd meg mi az egy?
Egy az Isten.
Aki minket teremtett, mindörökké ámen.
Mestereknek mestere! Mondd meg mi a kettõ?
Kettõ Mózes táblája,
Egy az Isten.
Aki minket teremtett, mindörökké ámen.
Mestereknek mestere! Mondd meg mi a három?
Három a pátriárka,
Kettõ Mózes táblája,
Egy az Isten.
Aki minket teremtett, mindörökké ámen.
Mestereknek mestere! Mondd meg mi a négy?
Négy az evangélista,
Három a pátriárka,
Kettõ Mózes táblája,
Egy az Isten.
Aki minket teremtett, mindörökké ámen.
Mestereknek mestere! Mondd meg mi az öt?
Öt tiszta szûz a példa,
Négy az evangélista,
Három a pátriárka,
Kettõ Mózes táblája,
Egy az Isten.
Aki minket teremtett, mindörökké ámen.
Mestereknek mestere! Mondd meg mi a hat?
Hat veder volt Kánába',
Öt tiszta szûz a példa,
Négy az evangélista,
Három a pátriárka,
Kettõ Mózes táblája,
Egy az Isten.
Aki minket teremtett, mindörökké ámen.
Mestereknek mestere! mondd meg mi a hét?
Hét szentség van javunkra,
Hat veder volt Kánába',
Öt tiszta szûz a példa,
Négy az evangélista,
Három a pátriárka,
Kettõ Mózes táblája,
Egy az Isten.
Aki minket teremtett, mindörökké ámen.
Mestereknek mestere! Mondd meg mi a nyolc?
Nyolc a szív boldogsága,
Hét szentség van javunkra,
Hat veder volt Kánába',
Öt tiszta szûz a példa,
Négy az evangélista,
Három a pátriárka,
Kettõ Mózes táblája,
Egy az Isten.
Aki minket teremtett, mindörökké ámen.
Mestereknek mestere! Mondd meg mi a kilenc?
Kilenc égiek kara,
Nyolc a szív boldogsága,
Hét szentség van javunkra,
Hat veder volt Kánába',
Öt tiszta szûz a példa,
Négy az evangélista,
Három a pátriárka,
Kettõ Mózes táblája,
Egy az Isten.
Aki minket teremtett, mindörökké ámen.
Mestereknek mestere! Mondd meg mi a tíz?
Tíz az Isten parancsa,
Kilenc égiek kara,
Nyolc a szív boldogsága,
Hét szentség van javunkra,
Hat veder volt Kánába',
Öt tiszta szûz a példa,
Négy az evangélista,
Három a pátriárka,
Kettõ Mózes táblája,
Egy az Isten.
Aki minket teremtett, mindörökké ámen.
Mestereknek mestere! Mondd a tizenegyet!
Tizenegyezer szûz ment Jézusunk elébe;
Tíz az Isten parancsa,
Kilenc égiek kara,
Nyolc a szív boldogsága,
Hét szentség van javunkra,
Hat veder volt Kánába',
Öt tiszta szûz a példa,
Négy az evangélista,
Három a pátriárka,
Kettõ Mózes táblája,
Egy az Isten.
Aki minket teremtett, mindörökké ámen.
Mestereknek mestere! Mondd a tizenkettõt!
Tizenkettõkor halt Jézus a magas kereszten,
Tizenegyezer szûz ment Jézusunk elébe;
Tíz az Isten parancsa,
Kilenc égiek kara,
Nyolc a szív boldogsága,
Hét szentség van javunkra,
Hat veder volt Kánába',
Öt tiszta szûz a példa,
Négy az evangélista,
Három a pátriárka,
Kettõ Mózes táblája,
Egy az Isten.
Aki minket teremtett, mindörökké ámen.
Egy nagy ív fehér csomagoló papírra felrajzoljuk az alábbi ének sorrendjében a tárgyakat, alakokat. Kezdhetjük is a cserkészekkel közösen az éneket:
Egyenes, görbe, fakerék,
Ó mi szép, ó mi szép
Ez a háromlábú szék.
Ez az óra, ez a lánca.
Ez pedig a mutatója.
Óra, lánca, mutatója,
Egyenes, görbe, fakerék,
Ó mi szép, ó mi szép
Ez a háromlábú szék.
Ez a gólya, ez a lába,
Ez pedig a hosszú orra.
Gólya, lába, hosszú orra,
Óra, lánca, mutatója,
Egyenes, görbe, fakerék,
Ó mi szép, ó mi szép
Ez a háromlábú szék.
Ez itt a kés, ez a villa,
Ez az öreg fakanala,
Kés, villa, fakanala,
Gólya, lába, hosszú orra,
Óra, lánca, mutatója,
Egyenes, görbe, fakerék,
Ó mi szép, ó mi szép
Ez a háromlábú szék.
Ez a gyertya, ez a lángja,
Ez pedig a koppantója.
Gyertya, lángja, koppantója,
Kés, villa, fakanala,
Gólya, lába, hosszú orra,
Óra, lánca, mutatója,
Egyenes, görbe, fakerék,
Ó mi szép, ó mi szép
Ez a háromlábú szék.
Ez a Mózsi, ez a fia,
Ez pedig az unokája.
Mózsi, fia, unokája,
Gyertya, lángja, koppantója,
Kés, villa, fakanala,
Gólya lába, hosszú orra,
Óra, lánca, mutatója,
Egyenes, görbe, fakerék,
Ó mi szép, ó mi szép
Ez a háromlábú szék.
Az Egyesült Nemzetek közgyûlése
A Közgyûlés éppen ülésezik New-Yorki palotájában. A Tréfa-Rádió tudósítójaként helyszíni adást közvetítünk az éppen felszólaló küldöttek beszédeibõl:
Az olasz küldött lelkes hozzászólása:
„Szinyóri!
Grácia del tutti maróni makaróni. Koszi fan tutte kapecselli quenti-csenti, kinti-benti... Óh! lamorró napraforgó, tintatartó, nadrágtartó, il quadrató benimoló Italiánó il popoló! Zuppa di paszta és csiabatta, kell olasz hasba. Aszta la vista!“
A francia követ finoman árnyalt beszéde:
„Madame, Mösszijöh!
Parlé vu fransz? mert az nagy franc... La grand naszió, vu de lekopó. Dö la zsövény, orrsövény, de la ferde quattré Szant Elisézé. Szilvuplé, letranzsé. Dezsõ, bokába’ de bõ... Antré. Agyõ márki! Menjen már ki!“
A szlovák követ is felszólalt röviden:
Panye brát!
Dobre szlovácki: panyevácki. Bratislava, Bugyinpesta - bugyis Pesta? Nye vijem, gyakujem. Dobre vecser! Miért kever? Kotykorígye!“
A kínai küldött dallamos felszólalása következett:
„Zse-min-zsiba-ó!
Fent sincs sen-ki, lent sincs sen-ki, itt sincs sen-ki, ott sincs sen-ki. Po-pó kinn csüng, nu-ku ka-ja, csingi-lingi, jó pek-ingi.“
A román követ is szót kért:
„Domnúle!
Cseface fata morganu lopeszku, vakareszku, kapareszku. Cine mintye dráku populeszti. Hun a resti? Buk a resti!“
Az USA-küldött hatalmas beszédben felelt:
Ledisz end dzsentlemen! Aj lajk szörvíz, Hévíz, borvíz end csíz. Vi hev many, papi, mami, s persze vaj, haj, de nem baj. Our export is di dzsessz, tv-muvi és „di emeriken vej of leif“. Szõr-bõr és masszõr. Hugh’
S mit szólna hozzá Adolf, ha még élne?
Kameraden! Arbeitskameraden!
In der Mitte der Welt ist Deutschland und Deutschland ist über alles. Leben und nicht lebenlassen, das ist unser Programm! Und wir werden England ausradie-ren! Achtung, Achtung és közben kikaptunk! Sieg Heil! Sieg Heil! Heil dir im Siegeskranz!“
