Kevesen tudják, hogy a Nyugateurópában oly kedvelt Jereván viccek a szocialista Pestrõl származtak. Ismert fordulata, hogy a kérdésre „Elvben igen, de...“ kezdetû válasz következik. Kedvenc viccem, amivel Lengyelországban Jaruszelszky diktatúrája idején egy kongresszuson Varsóban óriási sikert értem el:
„Igaz az, hogy Iván Ivanovics kazahsztáni kolhozparaszt jó munkájáért egy Mercédeszt kapott?“
Rádió Jereván válaszol: „Elvben igen, de
- nem Iván Ivanovics, |
hanem Trofim Trofimovics; |
Aszódról Balassagyarmatra ment a vonat. A másodosztályú fülkében ült egy igen csinos fiatal leányzó. Mellette ült a még csinosabb édesanyja. Velük szemben ült egy magyar honvéd, s mellette egy orosz katona. A vonat befutott a pár száz méteres mohorai alagútba. Nem volt érdemes a gázlámpákat meggyújtani, s így hamar koromsötétség lett a fülkében.
Egyszer csak egy csók cuppanása hallatszott, majd egy éles csattanás.
Vizsgáljuk meg a lélektan eszközeivel, hogy a történtekrõl az utasok hogyan vélekedtek?
Az anya: Jól megneveltem a lányomat! Valamelyik bitang katona megcsókolta, de méltó választ adott neki...
A leány: Tudom, hogy anyám szereti apámat. De, hogy valamelyik szegény katonának ilyen nagy pofont adjon, azt bizony nem hittem volna...
Az orosz: Ez a disznó magyar megcsókolta valamelyik nõt és én kaptam a pofont...
A magyar somolyog magában: Cuppantottam egyet és pofon vágtam a ruszkit...
Reggel 6 órakor a buszmegállónál áll egy csomag nélküli úriember. Megérkezik a busz és loholva befut egy aktatáskás férfi. Mindketten felszállnak. A csomag-nélküli odafordul az aktatáskáshoz, kezet nyújt és köszön :
- Jó reggelt! Svarc úr!
- Uram! én sohasem láttam még Magát. Honnan tudja a
nevem?
- Ezt kérem tiszta logikával következtettem ki...
- Ugyan ne mondjon ilyent. Ez képtelenség!
- Nos kérem: 30 éve lakom ebben az utcában és Magát
sohasem láttam, tehát itt idegen. Logikus?
- Ez logikus...
- Tehát Maga itt idegen, de csak egy aktatáskával és
nem egy bõrönddel jött a buszhoz. Ebbõl következik,
hogy csak az elmúlt éjszakát töltötte itt. Logikus?
- Valóban az...
- Tehát Maga itt idegen és csak egy éjszakát töltött itt.
Viszont reggel 6-kor szaladt a buszmegállóhoz, amibõl
következtethetõ: nem akarta, hogy lássák.
- Tényleg így van...
- Azonban ha Maga idegen, s csak egy éjszakát töltött
itt és nem akarta, hogy lássák, akkor teljesen világos,
hogy nõnél volt... Logikus?
- Szédületes...
- Nos Uram! én 30 éve lakom ebben az utcában, s
tudom, hogy itt 3 nõ lakik, akikhez férfiak járnak.
Elsõ a Sára. De annál nem lehetett, mert õ most
Abbáziában nyaral...
Második a Kati. Annál sem lehetett, mert nála én
voltam...
Harmadik a feleségem. Róla tudom, hogy jelenleg 3
barátja van:
Az õ fõnöke, de azt ismerem.
Az én fõnököm, de õt is ismerem.
A harmadikat nem ismerem, de tudom, hogy Svarcnak
hívják...
Jó reggelt! Svarc Úr.
Egy kis ragozás:
Énhalovics Tevadar éniszteri tetkár
Tehalovics Övadar teniszteri ötkár
Öhalovics Mivadar öniszteri mitkár
Mihalovics Tivadar miniszteri titkár.
A nemzetek számokban:
Egy francia: monsieur.
Két francia: egy boldogtalan házasság.
Három francia: egy boldog házasság.
Egy angol: gentleman.
Két angol: egy klub
Három angol: egy levitézlett világhatalom.
Egy német: Kamerád.
Két német: egy zenekar.
Három német: egy világháború.
Egy ruszki: továris.
Két ruszki: egy kolhoz.
Három ruszki: Ali Baba és a negyven rabló.
S hogy mi magyarok se maradjunk ki.
Egy magyar dzsentri (nemesember).
Két magyar: három párt.
Három magyar?
Olyan nincs,...
mert közülük kettõ sváb és egy zsidó...
- Mondja má’ Mózesbá, látott-e má’ kend elefántot?
- Én nem! De a sógorom az látott egyet Brassóban. De
azt mondják, hogy az se az vót...
Az amerikás székely fiú valami igen kölönlegeset akar a rokonságnak hazaküldeni. Vesz egy szép teknõsbékát, becsomagolja, ételt rak a csomagba és légzõlyukakat fúr. A küldemény szerencsésen meg is érkezik. A pos-tás ki is viszi a címzetthez. Az egész falu összegyûl, látni akarja az ajándékot.
Ki is bontják a csomagot és kiveszik a domború valamit. A teknõs lassan megindul. Senki sem tudja, hogy mi ez? Töprengnek hosszasan, míg végre valakinek eszébe jut, hogy elhívják a falu eszét, Józsibát.
Jön is sebesen, nézegeti erõst, körbejárja, megpödri a bajszát, majd kimondja a szentenciát: „Hát ez vagy valami, vagy megy valahová...“
-----------------
Csau sofõrje büszkén áll Marosvásárhely fõterén gazdá-ja Mercédesze mellett. Megáll egy öreg székely, körül-járja, majd megszólal: „Szép ez a teherkocsi!“ Mire a sofõr elnézõleg: „Öregem! Ez luxus, s nem teher.“ Erre az öreg: „Hát maguknak lehet, hogy luxus, de nekünk csak teher...“
-----------------
- Hallottad? már szarufésût sem lehet kapni...
- Hát miért nem?
- Mert már szarunk sincs...
-----------------
A székely a fiával kapálgat a határban. Arra jön egy idegen turista. Meg akarja kérdezni, hogy merre megy az út Gyergyóba.
Elõször németül próbálkozik. De csak nem értik, s meg-próbálja angolul. Miután az sem megy, elkezdi taljánul majd franciául, s végül spanyolul. Mindhiába. Fejcsóvál-va távozik.
A fiú sajnálkozva néz utána, majd apjához fordul: „Hát azért, idesapám, jó lenne nyelveket tudni.“
Mire az apja higgadtan: „Ugyan minek fiam? Ez az ember 5 nyelven is próbálkozott és mégsem ment vele semmire.
No meg a kedvenc székely népdalom sem maradhat el:
Mikor mentem, mikor mentem Gyergyó felé,
Pánkót süttek az asszonyok arrafelé.
A pánkóból nem adtatok:
Szakadjon meg a nyakatok...
Az én kedves feleségem zetelaki,
Fösvénységét az anyósom hagyta neki.
Nem adott pénzt pálinkára,
Szakadjon az ég reája...
Persze, ha a felesége jelen van, akkor az utolsó két sort így énekli:
Nem adott pénzt pálinkára,
Sem egy kis pipadohányra...
(Pánkó=Pesten fánk, Palócföldön pampuska)
