Majnafrankfurtban ezeket a võfélyverseket szoktuk elmondani
Hívogató
Azért jöttem lajbiba, gyöjjenek a lagziba,
Kanált, villát hozva, éhen nem maradnak.
Szombaton délután két órára,
Szent Krisztus templomába,
A szentségeknek felvételére,
Utána pedig tisztességes vacsorára.
Leánykikérés
Látom, hogy idebent nagy vígasság vagyon,
Csak a võlegényünk szomorkodik nagyon.
Búsulásod okát szánakozva kérdem,
Súgd meg vagy tekints rám, abból is megértem.
Tudom, már mi lehet a legény bánatja:
Fölébredett benne leghõbb kivánatja.
Szeretné megkapni drága leánykáját,
S érte mondom rögvest kérõ mondókáját.
Itt vagyon hát immár a te hû kedvesed.
Akit régen vártál, szívbéli jegyesed.
Tudom, boldogságát szívedbõl akarod,
Érte fog küzdeni mindkét erõs karod.
Az Egeknek Ura áldjon meg titeket,
Zabolázza meg a mérges nyelveket,
Akik irigyelnék e nagy boldogságot,
Megháborítanák e szép házasságot.
Telt poharat fogok értetek emelve,
Kiket egybefûzött kebletek szerelme.
Áldja meg az Isten szívetek hûségét,
Szerezzen tinéktek örömet és békét.
Szívbõl kérem immár örömanyát, s -apát
Engedjék el útra most vele a lánykát.
Egy életen mennek majd ezen az úton,
Szerelmük, örömük soha el ne múljon!
LEÁNYBÚCSÚZTATÓ
Felnõtt az út mellett két szál majoránna.
Nem szereti földjét, el akar bujdosni,
Naptól és a holdtól búcsút akar venni.
Búcsúzz, Mari, búcsúzz apádtól, anyádtól,
Leány barátidtól, leány tenmagadtól.
Cserkészcsapatodtól, virágos õrsödtõl,
Regõs társaidtól, a leány-évektõl.
Asszonyként se felejtsd a sok szépet,
Emlékezve rájuk szeressed a férjed!
LEGÉNYBÚCSÚZTATÓ
Virágot kerestél, virágot találtál,
S magadhoz szorítva
Most útnak indultál.
Búcsúzz te is, búcsúzz apádtól, anyádtól,
Jó Csaba barátom, minden rokonidtól.
Minden pajtásidtól, a legényévektõl,
Legény-örömektõl, a legénységedtõl.
Õrizzed, oltalmazd ezt a kis virágot:
Boldoggá tevése legyen csak az álmod.
De azért múltadat se felejtsd el soha:
Múlt, jelen és jövõ életünk folyama!
A TEMPLOMBA INDULÁSRA
Lakodalmas népek, kik hívottak vagytok,
Az üres poharat asztalra rakjátok.
Gyalogszerrel menjünk most a dáridóra
Zenészeink által játszott indulóra.
VACSORÁHOZ ÜLTETÉS
Kedves vendégeink, terítve az asztal,
nem hazudok bizony, igazi damaszttal.
Tányérok, kanalak, villák és a kések
várnak az asztalon, konyhában az étkek.
Jönnek azok is majd azonnal sorjába',
ez a sok legénység nem áll itt hiába.
Nehogy a sok étel asztalon meghûljön,
felmelegítése dologba kerüljön,
helyre telepedni vendégeink, tessék,
állva az étkezés nehezükre esnék,
maradnak éhesen, szememre ne vessék!
Ne féljék ám senki, hogy csömört fog enni,
minálunk a gyomrát nem rontja el senki.
Ami tõlem telik, én mindent megteszek,
jó étvággyal pedig legyenek kelmetek!
LEVESHEZ 1.
Finom tyúkleves gõzölög a tálban,
nincsen neki párja hetedhét határban.
Zabolátlan mégse essék neki senki,
Tûzön fõtt ez biz’a, nyelvét megégeti.
Benne van az erõ, ki ebbõl nem eszik,
holnap az asszonyok asztal alá teszik.
Itt a forró leves, az étkek alapja,
vigyázzon szájára mind, aki bekapja!
Ím, hogy a levesnek vessék meg az ágyat,
Kívánok szívembõl igen jó étvágyat.
LEVESHEZ 2.
Égeti az ujjam, a leves oly forró,
Ilyen kell, legyen gyomor nyitogató.
A kakas az udvaron szomorún lépeget,
Mert kövér tyúkjai fazékba kerültek.
Sok jó fûszerszámmal, szakácstudománnyal,
Jól megsûrítve tojásos tésztával.
Olyan finom leves nékünk kerekedett:
Amelyhez a magyar sosem kér kenyeret.
De, hogy ki ne hûljön, befejezem végre.
Lássanak hát hozzá, váljék egészségre.
LEVES LETÉTELE UTÁN
Behoztuk a tálat, mint látják ügyesen,
szeretnénk kivinni teljesen üresen.
Vessünk most keresztet egy rövid imára,
ASZTALI IMA (Háromszék megye)
Ki asztalt terítesz az égi madárnak,
Teríts asztalt, teríts, szegénynek, s árvának.
Nyújtsd ki, Atyám, nyújtsd ki jóságos kezedet,
S adj a koldusnak is tápláló kenyeret.
Ételben-italban legyen bõven részünk:
Gondviselõ Atyánk, könyörögve kérünk. Ámen.
PÖRKÖLTHÖZ
El nem válaszható magyar és paprika,
Ettõl lett oly csinos menyasszony Zsuzsika.
A jó pörkölt a kedvenc eledele,
az van itt a tálban, ki nem látja, higgye.
Ti hajadon lányok ide figyeljetek,
ha ebbõl nem esztek, férjhez nem mehettek.
Ez aztán az étel, magyaroknak való,
német embereknek a torkán akadó.
Irigy is ránk érte az asszony, a férfi,
hogy a készítését soha meg nem érti.
Nincs is a világon semerre sem párja,
Reá vizet inni minálunk nem járja.
Ebben és a borban van a legtöbb ének,
õseink is ettõl lettek olyan vének.
Tessék vendégeink, hogy ne vesszen kárba,
Ne hagyjanak, kérem semmit sem a tálba'.
SÜLT HÚSHOZ
Ki, ki köszörülje mostan jól a kését,
pecsenyét hozok én, nem is egy, több félét.
Igazán mondhatom, aki eszik ebbõl,
mint egy hentes ember, úgy meghízik ettõl.
Rajta hát, csak rajta, ti dalos legények,
ki ebbõl nem eszik, nem kap feleséget!
Egészséges étel, jót állok én érte,
fogadom, hogy beteg nem lesz senki tõle.
Tessék vendégeink, egyenek, mint otthon,
De egy kicsike nékem is maradjon.
PAPRIKÁSHOZ
Most, tisztelt násznép, a paprikást hoztam,
Melyért a konyhán sokat várakoztam.
Egy kis darab húsért külön hadakoztam.
Ezen eledelért nagy próbát is tettem,
Egy szilaj bikával hét nap verekedtem.
Kicsibe’ múlt, hogy fogam nem vesztettem,
De sebaj, csakhogy legyõzhettem,
S ezt a finomságot abból készíttettem.
Nem „gulasch“ ez kérem, s tarhonya hozzája,
A német sógor csak krákogna utána...
BORAJÁNLÓ
Gondolkodik mostan a csirke magába’,
Emberbe került-e, avagy csak marhába?
Ha emberbe került, bor csordul utána,
ellenben, ha csapvíz, akkor csak marhába.
Ne hagyjuk a csibét veszni búbánatban,
ússzon inkább mostan a jó magyar borban.
Csordultig van tele elõttünk a pohár,
Melegedni, hagyni, lenne bizony nagy kár.
Ürítsük poharunk mostan az új párra,
a mai napunknak kedves virágára.
Virágos utakon, napfény közepette
járjatok egymással, nem pedig mellette.
Boldogság és öröm díszítse utatok,
Istennek áldása pihenjen rajtatok.
Ezt kívánom nektek és velem mindenki,
Aki a poharát fenékig hörpinti.
Éljen az ifjú pár!
SÜTEMÉNYEKHEZ, TORTÁKHOZ
Zaklatott gyomornak igaz jótétemény,
Ami most már jöhet: torta és sütemény.
Nekünk varázsolták szorgos asszonykezek,
Aki fogyni akar, az sem menekülhet.
Édes és rafinált, mint az asszony csókja,
Igézõ külseje: szemek csábítója.
Egyenek hát bõven, majd holnap böjtölünk.
Ma nem kényeskedünk, csak lelkesen eszünk ...
KALÁCSHOZ
Tiszta búzaszembõl terem a búzakalász, Ha felnõ megérik, s abból lesz a kalács.
Mondhatom, hogy jó és szép fehér a bele,
Mert a jó gazdasszony szépen bánt vele.
És itt az alkalom, már elõttünk vagyon,
Lehet abból enni - higgyék el - vastagon.
Vegyük a kezünkbe, rághatjuk, ehetjük,
Mert nagyon jó ízû, hát le is nyelhetjük.
KÁVÉASZTALHOZ ÜLTETÉS
Igen tisztelt násznép, foglaljanak helyet,
Terítve az asztal, mindenki leülhet.
Ott kinn a konyhában zaklat a szakácsné
Hogyha soká várunk, elpárolog a kávé!
Tessék kérem tehát helyre telepedni,
úri kávézásban hevesen részt venni.
BEFEJEZÕ ASZTALI IMA (Háromszék megye)
Gondviselõ Atyám, asztalodtól kelve
Szívbõl hálát adunk, kezünk összetéve.
Áldd meg ezt a házat, s annak a gazdáját,
S fordítsd vissza néki szíves vendéglátást.
Szánd meg a szegényt, a szenvedõt, az árvát,
S a Benned bízóknak viseld mindig gondját. Ámen.
ASZTALBONTÁSHOZ
Tisztelt jó uraim, kedves asszonyaim,
Hallgassák, meg kérem egynéhány szavaim!
Úgy látom, hogy itten nem éhes már senki,
evés helyett inkább mulatna mindenki.
Nem siralomház ez, félre most a bajjal,
Vigadozzunk, mígnem ránk köszönt a hajnal.
Csak hogy még valami köztünk legyen mondva,
ne álljon ma félre senkinek a kontya!
Az asszony a borból csak keveset fogyasszon,
hogy kedves férjének annál több maradjon!
Csak arra vigyázzunk, hogy a lábunk bírja,
a lakodalomnak nem lesz akkor híja.
De ha nem bírja sokáig a lábunk,
idõnek elõtte vetett ágyba szállunk!
Pedig a menyegzõ úgy szép, ha a nóta
ki nem fogy belõlünk elsõ kakasszóra.
Kolbászban, sonkában kapjam ki a bérem,
kezdjük most a táncot, tisztelettel kérem.
Menyasszony võlegény álljon a lábára,
a víg muzsikára perdüljenek táncra
MENYASSZONYTÁNCHOZ
Ím itt áll elõttünk az ékes menyasszony,
hogy menyasszony fõvel utolsót mulasson.
Táncoljon hát vele mindenki egy kurtát,
de le ne tapossák a cipõje sarkát,
gondoljanak arra, hogy drágáért varrták.
Ott az asztalon van az üres tányér,
én kezdem a táncot, a többi meg ráér,
szóljon hát a zene az új házaspárér'!
Eladó a menyasszony!
(Nagyon élvezi mindenki, és sok-pénz kerül a võfélyek kalapjába.)
ÉJFÉLI KÁPOSZTÁHOZ 1.
E tálban párolog az ízletes káposzta,
Másnapos embernek gyógyító istápja.
Debreceni benne emeli erejét,
Féléhes bendõnknek csábító eleség.
Fogjanak hát hozzá, kímélet ne legyen.
Mert a szakácsnõnek köszönet így leszen.
Szívembõl kívánom!
ÉJFÉLI KÁPOSZTÁHOZ 2.
Ideje, a násznép picit lepihenjen,
Gyomra javára egy kicsikét tegyen.
Másnaposak vagyunk, túl vagyunk éjfélen,
Üresedõ bendõnk int minket szelíden.
Húsnak, káposztának - tejföllel keverve -
Ekkor van, tudjuk jól, a legfõbb ideje.
Ilyen jó szokása csak a magyarnak van,
Akkor is tud enni, ha csak jókedve van...
Fogjanak hát hozzá, mondok „Jó étvágyat“
Én már alig várom, hogy megszedjem a tálat...
