Amit a cserkészeknek tudni illenék
Már az is visszás volt, hogy 1982-ig, amikor végre otthonról egy régi zenei felvételt megkaptunk, ismertük fel, hogy még a cserkészindulónkat is hibásan énekeltük. De több népdalunk-nál is hibázunk, mert nem érezzük egy bizonyos szövegrész mondanivalóját.
Példák:
- Az „Által mennék én a Tiszán“ címû népdalt sokszor így énekeljük:
Által mennék én a Tiszán ladikon, ladikon, de ladikon.
Ott lakik a, ott lakik a galambom, ott lakik a galambom.
Ott lakik a városban a harmadik utcában.
Piros rózsa kék nefelejcs, ibolya, nyílik az ablakában.
Nos, ez helyesen így hangzik:
„Által mennék én a Tiszán ladikon, ladikon, de ladikon.
Ott lakik a, ott lakik a galambom, az én kedves galambom.
Ott lakik a városban, a harmadik utcában.
Piros rózsa, kék nefelejcs, viola nyílik az ablakában.
Tehát nem 4-szer énekeljük azt, hogy „ott lakik a...“, ha-
nem csak háromszor és a galambom után jön a leány minõ-
sítése: az én kedves galambom... Ezenkívül az ibolya nem
nyílik ablakban, hanem az erdõben, vagy a temetõben, de a
viola az igen.
- Hasonló a helyzet a „Kossuth Lajos táborában“ c. katonadal-
lal is. Azt énekeljük, hogy
„Mert a huszár a nyeregbe, bele van teremtve,
Mint a rozmaring a jó földbe, sej! belegyökerezve.“
Helyesen:
„Mert a huszár a nyeregbe bele van teremve,
Mint a rozmaring a jó földbe, sej! belegyökerezve.“
A „teremtés“ egy isteni cselekvés, s a rozmaring magját
viszont a szél hordja szét, s lehullik, beleterem a jó földbe..
Ezért „bele van teremve“ Tehát minõségi különbség.
- A Székely Himnuszt is úgy imádkozzuk, hogy
„Fejünk az árjaj, százszor elborítja“
Helyesen gondolatvételnyi szünettel kell énekelni:
„Fejünk az ár - jaj! - százszor elborítja“
Ne csúfítsuk el gondatlanságból ezt a gyönyörû himnuszt.
- Ha már a himnuszoknál vagyunk, fáj az is, hogy a „János
bácsi“ címû egyházi himnuszból már csak a „nyam, nyam“
maradt meg. A gödöllõi jamboree-n tanultuk meg az USA
cserkészektõl. (John Brown’s body...), s ekkor gyönyörûen
lefordították:
János bácsi teste porlad sír ölén.
János bácsi teste porlad sír ölén.
János bácsi teste porlad sír ölén
De a lelke a mennyben él!
Glóri, glóri, hallelúja... stb.
Énekeljük továbbra is a tréfás változatot, de ezt is azért néha...
- Véletlenül jöttem rá, hogy valamikor mi egy szép protestáns
egyházi éneknek a cserkész-változatát is énekeltük:
Ránk borítja fátyolát a csendes alkonyat.
Elpihen a kis madár a sûrû lomb alatt.
Illat sóhajt küld az alvó néma messzeség,
S ránk mosolyog csillagszemével
A jóságos ég!
Az egyházi ének megtalálható kottával együtt az „Énekes-
könyv a Magyar Reformátusok használatára“ címû kiad-
vány- ban: „Fel barátim“ a 471. számú ének. Az esti zászló
levonásnál imaként is énekelhetjük, ugyanúgy mint az „Erdõ
mellett estvéledtem“ kezdetû népdalunkat.
- Sokan nem tudják, hogy némelyik cserkész-dal az elmúlt 40
év alatt bekerült az otthoni népszerû lakodalmas dalok közé:
Fel, fel cserkészpajtás,
Fel, fel cserkészpajtás,
Fel a magas hegyre.
Szedjünk kék ibolyát,
Szedjünk kék ibolyát
A zöld nyakkendõre.
Jó a cserkész dolga,
Nincsen semmire se gondja.
Hogyha megéhezik, hogyha megszomjazik:
Hátzsákját kibontja.
Fel, fel cserkészpajtás,
Fel, fel cserkészpajtás,
Fel a magas fára.
Ott egy kövér bolha,
Ott egy kövér bolha,
Jó lesz vacsorára.
Húsát-máját esszük, csontját szopogatjuk
És ami megmarad, És ami megmarad,
Az Imrebának adjuk.
A lakodalmas változat:
Szabad a madárnak,
Szabad a madárnak
Ágról-ágra szállni.
Szabad a legénynek,
Szabad a legénynek
A szép lányhoz járni.
Szabad hozzá járni,
Szabad véle hálni,
Ha az édesanyja,
Ha az édesanyja
Nem tud rá vigyázni.
