6. A rover-cserkészkor (17 - 18 év)

Ez a kor a fiatal számára (már nem beszélhetünk gyermekről) a legnehezebb. Kamaszkornak sem nevezhetjük, hiszen már annak kifutó szakaszáról van szó. A fiúk azt sem tudják, hogy karjuk, vagy lábuk hosszabb, pelyhesedik az álluk és rendkívül bizonytalanok. Szüntelenül önazonosságukat, önmagukat keresik.

Szeretnék a világot megváltani, de nem tudják hogyan. A bizonytalanság igen sokszor ellenkezésbe, lázadásba torkollik szüleikkel és az egész felnőtt társadalommal szemben. Pedig ezek a fiatalok csak azt szeretnék, hogy felnőttként kezeljék őket, és úgy beszéljenek hozzájuk. Tanácstalanságuknál sokszor csak a szülők tanácstalansága a nagyobb.

A legfeltűnőbb változás - korábbi korokhoz képest - a leányoknál következik be. Az akceleráció következtében testileg a 16 éves leány már egy kész nő, akinek fejlett testében azonban egy ,,kisleány" bújik meg. Különösen édesanyja ellen lázad és nem fogadja el példaképének. Már az is haragra gerjeszti, ha hallja: ,,bezzeg az én időmben".

Ilyenkor bizony sok közülük nemcsak szüleitől, hanem a magyar közösségtől is eltávolodik. Akik ilyenkor megmaradnak, azokból kerül ki legtöbbször a jövő cserkészvezető gárdája.

Egy délvidéki édesapa mondta berzenkedő kamaszfiának, mikor azt kérdezte, hogy miért menjek el én a magyar misére? ,,Csak azért, édesfiam, hogy eggyel többen legyünk." Bizony még az ének is jobban szól, ha sokan vagyunk. Ne feledjük ezt az életbölcsességet.

Persze az eltávolodottak többsége később visszatér és folytatja a cserkészéletet. Ők lesznek a csapat mindenesei, akik már a kicsinyekért a nehéz feladatokat is vállalják.

Foglalkoztatásukra kiválóan bevált a regös-cserkészet. Cserkészetünknek ez az ága a 30-as években indult (falukutatás, néprajzgyűjtés, hagyományőrzés stb.)

Mi ezt a mozgalmat - a forrásoktól való elzártságunk ellenére - jelentős módon továbbfejlesztettük. A regölés - a téli napforduló idején - egyik legrégibb népszokásunk. A születő új fényt, az újesztendőt köszöntötték ekkor és minden jót kívántak a családoknak a regösök (rövid ö-vel). Ez is jelzi, hogy a regös-mozgalom népi értékeink életben tartását célozza.

Nekünk nem kellett a táncház mozgalmat ,,feltalálni", hiszen regösmunkánkat ennek előzményének tekinthetjük. Évente európai regös tábort tartunk, ahol egy-egy tájegység (Háromszék, Kalotaszeg, Palócföld, Szeged, Nagykunság, Őrség, Hortobágy, Bukovinai Székelyek, Moldvai Csángók stb.) történelmét, földrajzát és teljes néphagyomány 10 nap alatt sűrítve és kemény munkával átvesszük. Ugyanilyen tartalommal szervezünk regöstáborokat
Dél-Amerikában, Ausztráliában és az USA-ban is.

Minden tájegységhez könyvet írunk, és népdalgyűjteményt állítunk össze. Sokat énekelünk, táncolunk, faragunk, varrunk, tojást festünk, korongolunk stb. És persze főzzük a tájegység jellegzetes ételeit. Ma már persze az egész Kárpát-medencében gyűjthetünk. Egy csíksomlyói búcsú félmillió székely és csángó részvételével ma is feledhetetlen élmény.

Visszatérve az elmaradókhoz: Vannak, akik évtized múlva gyermekükkel jelennek csak meg újra, s szeretnék gyermeküknek biztosítani azt az örömteli gyermekkort, amelyet ők is megéltek. Örömünk ilyenkor végtelen, mert nem volt hiábavaló a ,,magvetés".

Külön kell szólni a cserkészbarátságról. Szívet melengető, ha az ember a svédországi gyermeket hallja amint egy svájci magyar fiúnak mondja: ,,de megnőttél komám". A különböző európai országokban élő cserkészek közös és ,,közlekedési" nyelve a magyar.

Vagy a tengerentúliakkal való találkozások itt, vagy ott. Minden átmenet nélkül együtt énekelünk, játszunk és beszélgetünk. Egyek vagyunk. A magyar cserkész az egész világon otthon van. Tengerentúli cserkészkörútaink ma már legendásak.

Egy rendkívül jó és sikeres kezdeményezés, pl. a szavalóversenyek megrendezése. Itt éppen a fenti korcsoportnak csinálnak kedvet és nyújtanak segítséget a magyar költészet gyöngyszemei megismeréséhez és előadásához. Utóbb éppen Petőfi-szavalóversenyt rendeztek, ahol minden résztvevő 2 verset adott elő. A kötelező Petőfi-vers mellett egy szabadon választottat kellett elmondani. Nagyszerű eredmények születtek és boldogok voltunk, hogy a gyermekek milyen jól és milyen mély átérzéssel mondták a nem mindig könnyű verseket.

Ezen a versenyen idősebbek is részt vesznek, s így a gyermekek számára világossá válik, hogy a versmondás mindenki ügye. A könyvjutalom, az emléklap és az előremutató szakmai értékelés nagy élményt nyújt a fiataloknak. Követendő példa!