V. Anyag a róverkorhoz - kamaszkorhoz

V. 1 Bevezetőnek egy kitűnő újévi ,,receptjavaslat":

Vegyünk tizenkét hónapot, tisztítsuk meg szépen a keserűség, a gőg, a kishitűség és félelem minden szennyétől. Osszunk fel minden hónapot 30 vagy 31 részre úgy, hogy a készletből jusson az egész évre. Állítsunk össze minden egyes napot egy adag munkából, két adag életörömből, humorból.

Tegyünk hozzá 3 tetejes kanál optimizmust, egy kávés-kanál türelem, egy szem iróniát és egy csipetnyi tapintatosságot.

Keverjünk az egészbe bőségesen sok szeretetet. Az egészet díszítsük a figyelmességek csokraival és tálaljuk naponta tiszta derűvel.

V. 2 A Palóc műsorából (részlet)

Óda a gulyáshoz

Egyszer nagytáborban rettenetes éhesen ebédre vártunk. A konyhasátorból ínycsiklandó gulyásillat áradt felénk. Az óda ekkor született és a gulyásvárás lenyűgöző pillanatait rögzíti.

Zeng a gyomrom, lapát füleimet enyhe szellő nyalja.
S az éhség hasfalam csak úgy rágja-falja.
Hol vagy, óh, levesek-levese büszke gulyásom?
Kenyerem, ha forró levedbe bemártom...
Miattad mindennemű bablevest felejtek,
A lekváros csirke is eltörpül melletted!
Veled szemben bizony hitványság a torta,
Melletted igazán eltörpül a sonka,
Piszkos cipőfűző a diós-mákos tészta!
A töltött csirkét álmomban is unom.
A pástétomot a kutyának rúgom...
Te vagy az életem és te vagy az álmom:
Éhes gyomrom nyögi: légy enyém gulyásom!
Fülembe zengje sok pásztorfurulyás,
Fülembe - de vadul -, hogy éljen a gulyás!
Aztán nyomjatok el bennem mindenféle vágyat,
S jóllakom, hogy hétig nyomom majd az ágyat...
Mert, ha nem? Hát felmászom a Turul-madárra,
S onnan átugrom a tébolyda falára.
Ott fogom, majd húszcentis kisbicskám kivenni,
Ott fogom majd éltem szeletekre metélni...
Vele együtt megeszem a kalapom és gaty...
Megeszem a kopaszodó, kövér nagyatyám.
Kiszáradt tengeren egy hintósló imbolyog,
S ti itt azt hiszitek, hogy én bolond vagyok?
Éhes és nem bolond, tessenek elhinni,
Mert csak éhes ember tud ily verset írni!

A fjordok lánya
Norvégből fjordítottam én

Tengervízben állok, mellettem hű kopóm
Miközben a víz nyaldossa a ..........bokám !
Hogy nem rímel? Efelől se legyen aggály:
Majd rímel, ha jön a dagály...

Egy verset sem könnyű megírni, de sok versből egyet összerakni, az már óriási teljesítmény.

Zagyvalék
Mindenki írta, csak én nem

Egy gondolat bánt engemet,
Ágyban párnák közt halni meg.
Csókolj meg már édes rózsám,
Mert a szívem érted ég...
Közbevágott Pató Pál úr:
Ej! Ráérünk arra még.
Mert a nyár heves, s a kasza egyenes,
S az ablakot veri egy pandúr ezredes!
Ki az? Mi az? Vagy úgy?
Fordulj meg és aludj.
Szépen levetkezik, majd felöltözik.
Szól a kakas már:
Párizsba beszökött a nyár!
És mi mégis láncot hordunk,
Ide veled régi kardunk!
A magyarok Istenére esküszünk, esküszünk,
Hogy este van este ki-ki nyugalomba'.
Ülök szomorúan az iskolapadomba'.
Egy bús halk daltöredék kísér szakadatlan:
Fenn a Kárpátoktól le az Aldunáig baj van!
(Mert) Ágnes asszony a patakban
Fehér lepedőjét mossa.
Odagyűl az utcagyermek,
Te vagy, te vagy - barna kislány -
Szívem-lelkem fénye!
S nagyot ütött botjával a szamár fejére!
Feltekint a szamár, szomorúan kérdi:
Hová-merre mentek harcba, háborúba?
Tuba Ferkó a legelőt megunta...
Jöjjön utolszor szép szeretője,
Titkos arája Kund Abigél.
Jő, szeme villan, tapad a tőrre:
Nézz oda Walter! Jó tanya vár majd
- szólott a püspök - .
S csend borul a fűre-fára,
Elég lesz a nóta mára.

Édesapám 1898-ban Karancskesziben még így tanulta az ABC-t

Kis igenyes egy punktummal : i
Kis igenyes gácsérfarkkal: (e)r
Két igenyes alul teknő: u
Igenyes a szára, jobbról a pofája: b(é)
Ám ha aztán lefordítod: p(é)
Igenyes a szára balról a pofája: d(é)
Fejtetőn áll a kis asztal: k(á)
De ha az meghasasodik: h(á)
Rektor uram meggyfa botja: (e)f
Háromlábú a kis hangya: (e)m
Ha egy lábát levágod lesz: (e)n
Kis karika két kis ponttal: ö
Tekerődzik a kis kígyó: s(ö)
Ha lenyalod a két pontot: o
Ha két farkat ragasztasz rá: a
Kiharapod az oldalát: c(é)
Lefekteted és megtöröd: v(é)
Kis karika farkot ereszt: g(é)
Püspök botja lelógatva: j(é)
Hátatokon összetörve: z(é)
Nagy igenyes keresztelve: t(é)

(igenyes = egyenes, gácsér =hímkacsa)

A magyar dadaisták emlékére

(a 20-as évek divatos "költészete")