VI. Anyag a fiatal ,,öregcserkészeknek"

VI. 1 A Palóc műsorából (további részletek)

Megy a juhász a szamáron.

Irodalmi paródia

Igen érdekes dolog, hogy költőink az elmúlt századokban mennyi egyéni vonással gazdagították költészetünket. Bár mindannyian tanultuk az iskolában a különböző stíluselemeket, mégis hiányzik egy csokorba foglalás. Ezt pótolandó, megkísérlem egyetlen versen keresztül bemutatni ezeket a csodálatos egyéni vonásokat.

Erre igen alkalmas Petőfi Sándor "Megy a juhász a szamáron" című versikéje. Idézzük fel először ezt a verset, hogy jobban emlékezetünkben legyen az összehasonlításnál:

Petőfi Sándor: Megy juhász a szamáron

Megy a juhász a szamáron, Felpattan a szamárra,
Földig ér a lába. Hazafelé vágtat.
Nagy a legény, de nagyobb De már későn érkezett,
A boldogtalansága. Csak holttestet láthat.

Gyepes hanton furulyált, Elkeseredésében
Legelészett nyája. Mi telhetett tőle?
Egyszer csak hallja, hogy Nagyot ütött botjával
Haldoklik babája. A szamár fejére!

Hogyan írta volna meg az 1500-as években Ilosvai Selymes Péter az Őstoldi szerzője?

A juhász szamáron megy vala. Ő babája régen halott vala.
Lába néki földre ére vala. Erre a nyomórudat kapta vala,
De mire ő hazaére vala: S a számárt jól fejbe kólintá vala.

És Balassa Bálint eredeti Balassi-versszakokban? (énekelni is lehet "Őszi harmat után" dallamára

Juhász szamár hátán, a
A lány meg halálán. a
Lába lóg és messze néz, b
Lába lóg és messze néz. b
Szamarának fejét, c
Az üstökös tetejét : c
Bottal veri be a kéz, b
Bottal veri be a kéz... b

Hogyan írta volna meg Kisfaludy Sándor a Himfy versszakok megteremtője?

A nyájaknak őrizője
Hazafelé siete.
Mert meghalt a szeretője,
Akit szívből szerete.
Mindhiába, mert a drága,
Meghalt mire hazaért.
Mit tehetett keservébe'?
Szamarának a fejére
Nagyot ütött botjával:
Így bánt el a szamárral!

A nemzet nagy intője Berzsenyi Dániel is írhatta volna:

Juhászhoz

Romlásnak indult hajdan erős juhász!
Nem látod a bosszús egek ostorait
Nyomorult szamaradon?
Gyönge fúvó széltől földre teríttetett
A nemes hölgy, élted imádata.
Egy dolog lehet csak tanácsom:
Üsd a szamarad fejét bojtárom!

Kisfaludy Károly disztichonban írta volna meg (hexameter+ pentameter)

Juhász

Bús vértől feketéllt juhász sóhajtva köszöntlek!
Tarka mezők szamarán a lábad a földig elér.
Holló szárnyaival ragadá el babádat a végzet:
Üssed a szamarat, bottal annak a bamba fejét!

Pósa Lajos bácsi a gyermekek kedvenc költője:

A csacsika halálára.

Kisfiúknak, kislányoknak mit meséljek máma?
Elmegyünk a csacsiháton messzi Hortobágyra.
Juhász bácsi csacsiháton egyszer csak azt hallja:
Csicsi-csacsi-csacsiháton haldoklik babája!
Duna, Tisza, Dráva, Száva: földig ér a juhász lába,
S csicsi-csacsi-csacsikának fejét pacsikálja.

És Szép Ernő Karinthy Frigyes gúnyolódásának kedvenc céltáblája

Én még ilyent sosem írtam.

Megy a juhász a szamáron, De mire ő hazaére,
Hegyen-völgyön hét határon.Nem várta meg a lány élve.
Földig ér a juhász lába, Nem volt élte csak a holta,
Juhász lába, juhász lába. Csak a holta, csak a holta.
Így vágtat ő egymagába'. S szamár fejét megpaskolta...

Tényleg nem írt ilyent sohasem Szép Ernő...

A világhíres nóta-szerző Seres Rezső ("Szomorú vasárnap")

Balog Esvány

Balog Esvány szamár hátát
Tenger könnyel sírta tele,
Mert meghalt a szeretője,
Akit szívéből szerete.
Meghalt a jány, szól az ének.
Hozzák már a sötét kocsit,
S ez alatt a Kösüly partján
Megleltek egy döglött csacsit...

Az alliterációk (szó eleji mássalhangzó-egyezés) nagymestere Babits B(M)ihály :

Bús bojtár bánata

Bús Hortobágynak hófehér hodályán,
Hol bamba barmok bamba borja bőg.
Juhász, ki eddig szunnyadott subáján,
Szamárra kap, s ántikul hörög.
Hunyását hallá hervadt hitvesének,
S míg hosszú lábát súrolja a rög:
Fekete gyászházból szivárog az ének,
Hol szende szüzek szelíd szava száll,
S indítja botját bús barma fejének...

Az indulatos Ady Endre:

Én a juhász rokona vagyok

Én a juhász rokona vagyok.
Szeretem a hazamenőket.
Szeretem a sápadt arcú parasztnőket.

Szeretem azt a furulyást is,
Kinek földig ér le a lába,
S ki bánatában itt marad egymagába'.

Szeretem azt, aki vágtat,
Kinek haragos a vére,
S ki nagyot üt botjával a szamár fejére.

A szomorkás Kosztolányi Dezső:

A kis juhászt a bánat eljegyezte.

A kis juhászt a bánat eljegyezte.
Szamáron ül, s lelke hófehér,
Míg hosszú lába majd a földig ér
Babája lelke felszállott a mennybe.

Mi sem jellemzi jobban bánatát:
Öklével bevágja az állat homlokát.
A kis szamár csak áll, fülét hegyezve,
Mert szegényt a bánat eljegyezte.

A mesélőkedvű József Attila:

Szamár altató

Lehunyja kék szemét az ég.
Bunda alatt szunnyad a gyász.
Hunyt szemmel siratja kedvesét:
Nyugodj meg végre kis juhász!

Fájdalom markolja szívét,
S lógó lábát szürkíti a sár.
Bottal veri füleid tövét,
Aludj, ha tudsz te kis szamár!

A modern és rapszodikus Kassák Lajos:

A juhász mértani haladványa

Fehér folt, bűz, Hortobágy.
I-á, i-á plusz elkeseredés a köbön!
Jaj van! Baj van!
Baj van! Jaj van,
Négyzetgyök halál
Plusz elkeseredés köb.
I-á! Puff! Négyzet! Daganat.
Puff! Költő szedd össze magadat...

A nemzet gondolkodója Illyés Gyula:

Egy mondat a szamárságról.

Ahol már csak szamárság van, Benne van a pattanásban,
Ott csak szamárság van. Benne van a vágtatásban.
Benne van már a szamárban, A holt látásában.
És a földig érő lábban. Az elkeseredettségben,
Benne van a nagy legényben, Tehetetlenségben.
S boldogtalanságban. Benne van a botütésben,
Benne van a gyepes hantban, Fájdult szamárfejben,
Benne van a furulyában Benne van a dühös gyászban,
És a legelésző nyájban, Harsány i-á-zásban.
Benne van a hírhallásban. Mert, ahol már szamárság van,
És a haldoklásban, Ott csak szamárság van.
Mert, ahol már szamárság van,
Ott csak szamárság van!

A nyugati magyarság kedvenc költője Tollas Tibor ("Bebádogoztak
minden ablakot")

Bebádogoztak minden abrakot.

Életéből csak keresztfa maradt:
Édesét siratja a juhász.
Fájdalmában veri bús szamarát,
S lógó lábánál mélyebbre ér a gyász.

Dutyiban van a furulyaszó,
Zárkában a legelésző nyáj is.
Eltűntetve a gyepes hant,
S a néma haldoklás is.

I-á-zva szidja a csacsi e napot:
Szamár küzdőtársim! Jól vigyázzatok,
Mert, ha dühös bú ér hozzátok,
Bebádogoznak minden abrakot.

Úgy-e milyen nagyszerű irodalmi játék? Kedvet gerjeszt a költők eredeti műveinek olvasásához. Felhívom a humorista vénájú magyar fiatalokat, hogy fejlesszék tovább ezt a panorámát. Hála Istennek annyi költőnk van, hogy ez nem okozhat nehézséget...

Az italos diák " halotti" búcsúztatója

Ahogyan ezt Szécsényben Palócföldön játszottuk

Pap:
Addig iszom, míg a szemem ki nem ázik,

Kórus:
Míg a gyomromban a szőlőmag ki nem csírázik.

Pap:
Dolores in ferkó! Néked a bor nem, jó!

Előénekes:
Ha meghalok ürmösborba temessenek,
A nagy hordókkal egy sorba tegyenek,
Fejem felé ültessenek szőlőfákat,
A bőrömből csináljanak nyomózsákot.
A hasamra tegyenek egy negyvenliterest,
A lábamnál kupa és szívócsap legyen,
A csapot is jól eresszék be a számba,
Hogy ne menjek szomjan a másvilágra.
Kolbász legyen a sírba eresztő kötelem
És szalonna legyen a szemfödelem.
A búcsúztatót felettem ne pap mondja,
De a torkom mélyét korcsmárosunk magasztalja.

Korcsmáros:
Megmondtam ne igyál spirituszt kámforral.
Hogy ne jöjjek utánad pappal és kántorral.
Uram a részeges embert a másvilágon járasd csizmába,
Mert) Ezen a világon eleget járt mezítláb a sárba'.

Pap:
Adj Uram örök nyargadozást neki!

Kórus:
És az örök világosság fényeskedjék neki!

Pap:
Circum dederunt Begemuci Marci,
Begemucik mind meghaltak,
Csak az üvegek maradtak.

Kórus:
In mortui!

Egy angol nyelvű verseskönyv került a kezembe és ebben a gyűjteményben találtam az alábbi bájos, négysoros versikét:

The Irish Washersoman

Did you ever go into an Irishman's shanty,
Where water was scarce and whiskey was plenty,
A three legged stool and a table to match
And a string on the door for to open the latch?

A vers teljesen szabad és rímtelen (de szószerinti) fordításban a következőképpen hangzik:

Mentél-e valaha be egy ír kunyhóba,
Ahol víz ritkán fordul elő, de whisky sok van
És háromlábú szék, s egy asztal illik (ide)
És az ajtón egy kötél (madzag) nyitni a reteszt?

Ha kimérjük a szótagszámot és rímeket alkalmazunk, a vers a következőképpen hangzik:

Kis ír kunyhóban jártál-e valaha már,
Hol az ajtó - kilincs helyett - madzagra jár,
Hol elég egy háromlábú szék, s egy asztal
És vendéget víz helyett whisky marasztal?

E versikét hogyan fordítaná le József Attila?

Most látom óriás ő, ahol üldögél
A retesz zárján madzagot lóbál a szél -
Az ír gazda kis kunyhójában a széken
És malátás whiskyt old kevés vizében.

És Arany János?

Este van, este van a kis ír kunyhóban,
A gazda szemei már-már lenyugvóban.
Asztal és szék - kezében flaskó dugója.
Szegényes az ajtó, madzag a húzója.

Hát Madách Imre hogyan tenné be a "Tragédiába"?

Éva: Óh, Ádám, jártál-e már ír házban valaha?
Ádám: Hol kis szobában kábít a whisky szaga?
Éva: Óh, mily rejtély az ajtó! Mondd a titkát!
Ádám: Mondottam, spárga, s itten húzva nyitják.

A tréfacsináló Karinthy Frigyes ezt is másképpen írná meg:

Kis kunyhó. Rajta rojtos madzag a lakat.
Ember - néha széken, néha asztal alatt.
S whiskyből meginni szörnyű sokat bír.
- Néha olvas, de átlagban mégiscsak: ír! -

Persze ezt a versikét Shakespeare is megírhatta volna:

Én az ír gazda véres szelleme vagyok.
Egy szék és asztal közt whiskyt szagolgatok,
Mint kötélhúzó ősöm, kit táncba vinni
Könnyű volt e dallal: "Inni, vagy nem inni?"

A mélységesen komoly Szabó Lőrinc másképpen fogta volna meg a témát:

Komor ír gazda. A kunyhóban szerteszét
Hentereg az asztal, s a háromlábú szék.
Lakat helyett - kötél fityeg a reteszen.
Whisky van mindig, de víz az nincs sohasem!

Palóc pohárköszöntő

• Valamint a pocsolya vizétől átázott kalocsnira ráragadt ölelő sár karjaiból kibontakozó, valamint a kocsikerék nyikorgástól megrémült juhászkutya bundájába kapaszkodó kullancsoknak sokasága, valamint a tündéri holdvilág által megvilágított rablólovagvár röcsögős hídjából kiálló rozsdás vasszegek századokig összetartják annak alkotó részeit: úgy tartson össze bennünket is a barátság!
• Mint ahogy a kakukkos óra ingája által kettészelt pipafüst maró mivoltától prüszkölő kandúr-macska rúgós bajusza által megcsiklandozott svábbogár tubákszínű potrohán megtörő és a juhász-kalapok belsejében csillogó zsírfoltok karimája megvilágítja a kalap belsejét: úgy világosítson meg bennünket a szeretet!
• Valamint a huszárkáromkodás utolsó akkordjainál elájuló apácanövendék utolsó sóhajtásától meglibbenő gyertyafény világánál silabizáló deák téntás manzsettájáért lamentáló háziasszony kötényében csiripelő csirkék után szaladgáló kotlós kotkodácsolásától felriadt kalendáriumcsináló mester rámás csizmája sarkával megtaposott szántóföldre lehullik a mindent megtermékenyítő záporeső: úgy termékenyítse meg a mi testvériségünket az Úristen!

Fordítsd meg...

Egy palóc borház felirata Szécsény határában

Egy fehérhegyi borház falára a jókedvű tulajdonos szép piros betűkkel a következő mondást pingáltatta:

"Ki a bort, a dalt és a nőt szereti - rossz ember nem lehet."

Egy bús atyafi ács-ceruzával alája a következő megnyilatkozást írta

Ha innád az én boromat,
S nőmmel élnéd az életed,
S anyósom tanítana a dalra:
Nem írnál ilyet a falra, te marha!

Egy sírvers:

Itt nyugszik a feleségem:
Jó már néki, hát még nékem!

Egy másik sírvers:

Üvegből mért ittál szomjas Pál barátom?
Nem kéne nyugodni temetői páston.
Ám a dugót is lenyelni akartad,
Amely beléd csúszva elzárta torkodat.
Borban megfulladni, ez nagyon szép halál,
De a dugójában? Szánalomra talál...
Ki fog velünk eztán kupákat rendelni?
Kupákat kiinni, korcsmárost fizetni?
Mivel másvilágon bort már nem ihatol,
Megisszuk helyetted kedves Pali sógor!

Még több sírvers:

Itt nyugszik a Kis Ferkó Mért kellett meghalnod?
Fejbe rúgta egy vad pejkó. Szívem ezt zokogja.
Nem volt se gazda, se huszár, Mért kellett meghalnod?
Csak egy gondatlan nagy szamár! Eget ostromolja.
Ideges ló vaspatkója Mért kellett meghalnod?
Lett élete kioltója. A kérdés nem fura -
Igaz neve Jani volt, Te voltál asszonyom
- Hihetsz eme szónak - Első hites ura...
Csak a rím kedvéért
Írtuk azt Ferkónak.

Egy ,,kedves" felköszöntő:

Kösd fel magad, kösd fel magad,
Kösd fel magad...ra vitézi kardodat!

Hogy meggebedj, hogy meggebedj,
Hogy meggebedj...enek ellenségeid!

Fejed borítsa kosz, fejed borítsa kosz,
Fejed borítsa kosz...orú, s füzér!

És nyáron kutya légy, és nyáron kutya légy,
És nyáron kutya légy... ne csípjen meg!

Rettentő marha vagy, rettentő marha vagy,
Rettentő marha, vagy ...bivaly ne lökjön fel!

Szakadjon rád az ég, szakadjon rád az ég,
Szakadjon rád az ég...nek minden áldása!

VI. 2 Majnafrankfurti öregcserkészek új kedvenc dalai

A saját összeállítású kazetta A-oldala (kérésre megküldjük)

1. Én az éjjel nem aludtam (mezőségi lassú csárdás)

Én az éjjel nem aludtam egy órát,
Hallgattam a régi babám panaszát.
Éjfél után, sejehaj,
Kezdtem elszenderedni,
Jaj, de bajos, ki egymást nem szereti.

Úgy meguntam ezt a legényt szeretni,
De még jobban a gyűrűjét viselni.
Csütörtökön, sejehaj,
Megmondtam az anyjának:
Köszönöm a jóságát a fiának.


Verje meg az Isten a te anyádat,
Mért tesz utánad?
Zúgjál erdő, sejehaj,
Csendülj mező, falevél,
Szeresd babám, kit idáig szerettél.

2. Mi zörög, mi zörög... (széki lassú csárdás)

Mi zörög, mi zörög erdő sűrűjében?
Mi zörög, mi zörög erdő sűrűjében?
Talán az én rózsám ökrét
Hajtják a cserjében.

Ha hajtják, hadd hajtsák, hadd fizessen érte,
Ha hajtják, hadd hajtsák, hadd fizessen érte,
Mert az a szép piros hajnal
Más kislánynál érte.

Az egyikhez elment, a másiknál ott hált,
Az egyikhez elmegy, a másiknál meghál.
Nékem pedig azt esküszi,
Hogy senkihez sem jár.

3. Hallod-e te szelídecske (mezőségi akasztós)

Hallod-e te szelídecske!
Leány vagy-e, vagy menyecske?
Nem vagyok én szelídecske,
Sem leány nem, sem menyecske!
Mert én kerti virág vagyok,
A harmatért majd meg halok.
Mert én kerti virág vagyok,
A harmatért majd meg halok.

Ha te virág vagy a kertben,
Akkor harmat leszek benne.
Este a virágra szállok,
S reggelig rajta úszkálok.
Hozd fel Isten azt a napot,
Hadd, süsse fel a harmatot.
A füvekről lágy harmatot,
A szívemről a bánatot.

Kinek nincs kedve itt lakni,
Menjen mennyországba lakni.
Építsen az égre házat,
Ott nem éri semmi bánat.
Építsen az ég szélére,
S ott nem éri semmiféle...
Építsen az égre házat,
S ott nem éri semmi bánat!

Boldogasszony lánya legyél,
Áldást hozzál, áldást vigyél!
Szépen termő rózsafája,
Örömet hozz a világra.
Áldást hozzál, áldást vigyél:
Boldogasszony lánya legyél!
Bimbót teremj, s rózsaszálat,
Sosem ér majd semmi bánat.

4. Kalotaszegi friss csárdás (zenefelvétel)

5. Befogom a hat ökröm (kalotaszegi hajnali)

Befogom a hat ökröm a járomba,
Elviszem a búzámat a malomba.
Édes kicsi molnárom,
Őröld meg a búzámat,
Három évig nem látom a babámat.

Nem bánom én, akárhogy dörög az ég,
A búzámat mégsem veri el a jég.
Ád a császár, ejeha,
Nékem komiszkenyeret,
Szenvedek én a hazáér' eleget.

Szeretném a feleségem megverni,
Ha nem akar megölelni, csókolni.
De mivelhogy, ejha,
Gyenge karja liliom,
Úgy megölel, hogy megverni nem tudom.

6. Ősz az idő, hideg a szél (kalotaszegi sorozási nóta)

Ősz az idő, hideg a szél, Lehullik minden falevél, De sok anya azt felszedné, Ha a fiát megmenthetné.

Sirat engem a madár is, Földre lehajlik az ág is! Sirat engem a madár is, Földre lehajlik az ág is.